Benn, Gottfried: A szakadatlan 18. (Das Unaufhörliche 18. in Hungarian)
|
|
Das Unaufhörliche 18. (German)SCHLUSSCHOR
Chor:
Ja, dieser Mensch wird ohne Ende sein, wenn auch sein Sommer geht, der Klang der Harfe, die hellen Erntelieder einst vergehn: Große Gesetze führten seine Scharen, ewige Laute stimmten seinen Ruf, ahnende Weite trug Verfall und Wende ins Unaufhörliche, das Alterslose.
Knabenchor zugleich:
Das Unaufhörliche –: Verfall und Wende im Klang der Meere und im Sturz des Lichts, mondlose Welten überfrüht. Mit Tag und Nacht ernährt und spielt es sich von Meer zu Meer.
Sopran- und Tenorsolo:
Das Unaufhörliche – durch Raum und Zeiten, der Himmel Höhe und der Schlünde Tief –: in Schöpfungen, in Dunkelheiten –: und keiner kennt die Stimme, die es rief.
Chor:
Die Welten sinken und die Welten steigen aus einer Schöpfung stumm und namenlos die Götter fügen sich, die Chöre schweigen –: ewig im Wandel und im Wandel groß.
Sopran- und Tenorsolo zugleich:
ewig im Wandel und im Wandel groß.
Knabenchor zugleich:
ewig im Wandel und im Wandel groß.
|
A szakadatlan 18. (Hungarian)ZÁRÓ KÓRUS
Kórus:
Igen, ez az ember vég nélküli lesz, míg még tart nyara, hárfa hangja, a csengő aratódalok egyszer elmúlik: nagy törvények irányítják a nyájat, örök hangok kiáltásával összhangban, a távol sejtelmével, hanyatlást hord és fordul szakadatlanba, a kortalan.
Fiúkórus egyidejűleg:
A szakadatlan –: hanyatlás és fordulat a tengerzúgásban és fényzuhatagban, holdnélküli világok fölé vezet. Éjjel és nappal táplálja magának játszva tengertől tengerig,
Szoprán és tenorszóló:
A szakadatlan – téren és időn át, égi magas és szakadékmély –: senki nem ismeri hívása hangját, teremtésben, sötétben él.
Kórus:
Világok süllyednek és emelkednek, hangtalan és névtelen a teremtés, kórusai némák, istenei beletörődnek –: örökkön változásban és a változásban hatalmas.
Szoprán és tenorszóló egyidejűleg:
örökkön változásban és a változásban hatalmas.
Fiúkórus egyidejűleg:
örökkön változásban és a változásban hatalmas.
|
||||||||||
