Benn, Gottfried: A szakadatlan 13. (Das Unaufhörliche 13. in Hungarian)

SOPRANSOLO MIT CHOR

Sopran:

Frühe Stunde der Menschheit,

unzerklüftet,

ewig dem Herzen,

ewig der Liebe.

Chor:

Frühe Stunde der Menschheit,

unzerklüftet,

ewig dem Herzen,

ewig der Liebe.

Sopran:

Ohne Alter das Blut,

ohne Schatten der Traum.

Komm –

an den Bäumen

am Gartenbrunnen

halten die Welten –

Chor:

Ohne Alter das Blut,

ohne Schatten der Traum.

Sopran:

Komm –

ohne Alter das Herz,

hinrauschend die Liebe.

Chor:

Komm –

an den Bäumen

am Gartenbrunnen

halten die Welten –

Sopran:

Rauschend die Liebe.

Bariton:

Die zarte Stimmung der Fraun!

Daß alles dies von jeher schön war!

Die herrlichen Formeln,

die Staatsanleihen liegen fester!

Man denkt, man erkennt:

neue Formeln,

neue Redensarten,

neue Schatten.

Sopran:

Ewig unzerklüftet das Herz,

trägt Dauer, Schweigen und Glück.

Chor:

Dauer! Dauer!

Ach, Unaufhörlich!

Schmeckst du den Becher Nichts,

den dunklen Trank?

SZOPRÁNSZÓLÓ KÓRUSSAL

Szoprán:

Az emberiség korai idején,

hasadhatatlan,

örök a szívben,

örök a szerelem.

Kórus:

Az emberiség korai idején,

hasadhatatlan,

örök a szívben,

örök a szerelem.

Szoprán:

Nincs oltára a vérnek,

árny nélküli az álom.

Jer –

a fákon

a kerti kúton

világokat tartani –

Kórus:

Nincs oltára a vérnek,

árny nélküli az álom.

Szoprán:

Jer –

Nincs oltára a szívnek,

felsóhajt a szerelem.

Kórus:

Jer –

a fákon

a kerti kúton

világokat tartani –

Szoprán:

Sóhajt a szerelem.

Bariton:

A nők finom hangulata!

Hogy mindez kezdettől szép volt!

A gyönyörű képletek,

az államkötvények szilárdak!

Gondolunk, megismerünk:

új formulák,

új szófordulatok,

új árnyékok.

Szoprán:

Örökkön hasadhatatlan a szív,

állandó, hallgatag és boldog.

Kórus:

Állandó! Állandó!

Ah, szakadatlan!

Nem ízlik serlegében

a sötét ital?