Becker, Jürgen: Nyári eső. Fekete este… (Sommerregen. Schwarzer Abend… in Hungarian)

In memoriam Donald Barthelme

Sommerregen. Schwarzer Abend. An den Rand

einer Todesmeldung gekritzelt die verfügbaren Daten,

die das Interview in Gang setzen, die Erinnerung

an entrückte Begegnungen, von denen

wir uns mehr Zukunft versprochen hatten.

Der neue New Yorker bleibt offen liegen.

Was heißt Zukunft, wenn sich das letzte Gespräch

per Bandschleife endlos wiederholen läßt

und ein Nachruf zehn Jahre liegt im Archiv.

Trockener Sommer. Der Abend ist hell.

Eine Reise ist vorzubereiten. Man muß

durch eine Nebelfront, deren Weiß so weiß

wie chinesische Trauer ist. Bitte keine Zitate.

Thema vom Tisch. Die Gerstenfelder sind leer,

und man liest, kompliziert sind die Städte.

Donald Barthelme emlékére*

Nyári eső. Fekete este. Egy gyászhír

margójára firkálva az elérhető adatok,

az az interjú a folyosón ülve, távoli

találkozások emléke, melyeken

a mi saját jövőnk többet ígérő volt.

A friss New Yorker fekszik nyitva hagyottan.

Mit jelentett a jövő, amit utolsó beszélgetésein

a magnószalagon vég nélkül hagyott ismételni

és egy gyászbeszéd tíz éve hevert az archívumban.

Száraz nyár. Az este világos.

Egy út felkészülés. Muszáj túljutni

a köd egy szakaszán, ahol a fehér oly fehér

mint a kínai gyász. Nem kéretik idézet.

Téma az asztalról. Az árpaföldek üresek,

és olvastuk, a városok bonyolultabbak.

* Donald Barthelme (1931–1989), amerikai prózaíró, újságíró, a New Yorker állandó szerzője volt. Lásd angol nyelvű szerzők.