This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Jandl, Ernst, Hungarian biography

Image of Jandl, Ernst
Jandl, Ernst
(1925–2000)

Biography

Ernst Jandlról, a németnyelvű (osztrák) költészet megújítójáról (1925-2000)  Wendelin Schmidt Dengler emlékezik meg, aki bár kijelenti, nehéz Jandlt azzal a tudattal méltatni, hogy az író még életében tiltakozott mindennemű dicséret ellen. Ernst Jandl mégiscsak azok közé az írók közé tartozott, aki nemcsak íróként, de rendkívül hatásos előadóként is bevonult a köztudatba. Jandlt nem csak olvasni jó, de hallgatni is: új mederbe terelte a költői felolvasás rituáléját, performance-aival olyan népszerűségre tett szert, melyet még a korszak popénekesei is elirigyelhetnének tőle. Lírája újszerű, köszönhetően annak a beszédmódnak, melyet kötetről kötetre képes megváltoztatni. Tény, hogy Ernst Jandlnál a nyelv viszi a főszerepet. A Jandl-i „heruntergekommene” nyelv és a durva dialektus könnyen megférnek az „idilli” mellett. Ez a nyelv tudatosan hág át szabályokat, rúg fel szintaxist és változatja meg a nyelv hang- és szóanyagát. Jandl verseiben a történelem és politika szintén hangsúlyosan jelen vannak, bár túl is lép azokon: Jandl soha nem kívánta magát történelmi események függvényében definiálni, verseiből hiányzik a történeti alany, hiányzik a beszélő Én, felfüggeszti azt a szubjektivitást, mely a tradicionális líra alapjaként szolgál. Kései műveiben azonban egyre nagyobb hangsúlyozottsággal szólal meg egy megsebzett Én, aki rémületes szókimondással beszél hiányairól. Jandl egész életművében töretlen hangsúlyozza tézisét, miszerint „a művészetre, és a költészetre úgy kell tekintenünk, mint a szabadság egyre jobban előretörő megvalósulására”, mégis megjelennek ennek a szabadságnak a határai, melyek egyre fenyegetőbbé válnak: Jandl mindent az élet vége felől értelmez, s a test törékenysége és a halál érezhető közelsége ránehezednek a jandl-i lírára, s ezért kénytelen végül megállapítani, hogy az egyén szabadsága nem terjed tovább a „száj kinyitásánál ill. becsukásánál.” Minél többet fogalkozunk Jandl költészetével, annál komplikáltabbnak látjuk azt. Ami elsőre olyan egyszerűnek tűnik, az megfejthetetlenül súlyossá válik. A könnyű: nehéz. Jandllal ismerkedni magyarul halála után is – sajnálatos módon – csak kevés kötettel lehet. Eörsi Istvánnak köszönhetően Jandl hetvenedik születésnapjára jelent meg egy válogatás verseiből a nemkívánatos személy (Ferenczy, 1995) címen. Ezelőtt a Modern Könyvtár sorozatban egy kötet – Idegenből címmel és az Európa Kiadó által 1979-ben megjelentetett válogatás – A fanatikus zenekar. Versei továbbá hazai irodalmi periodikákban (Tiszatáj, Látó, etc.) is felbukkannak, az antológiák lapjain kívül.

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/02-06/nagy.pdf

Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap