This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vinařický, Karel Alois: Obrana zvuků českých

Portre of Vinařický, Karel Alois

Obrana zvuků českých (Czech)

Ondy pravil mi Němec: „Česká tvrda, drsnata řeč jest,
  Zvučky samé hromadí; někde ni hlásky nemá.“
Češtinu já hájil: „„Rozlíčné má stroje hudba,
  Jedny měkce, druhé rázně a mocně zvučí.
Příroda též hory má příkré i řečiště plynoucí,
  Barvy své líčí světle i temně duha.
Mocně mluví hrom i bouře; tichý jen šepce větříček,
  Chraplavě vrána krká: líbě slavíci pějí.
Mé ucho rozličné zvuky po vší přírodě slýchá;
  V řeči naší je celá příroda obrazena.
V ní se také s lahodou střídává drsnota někdy;
  Líný rozplývá se v samohlásky jazyk.
Nezkažený cizotou vždy mluví Čech mužně a rázně;
  Slastiplná se rtů Češky, co med plyne řeč.
Vlasti jen odcizený lopotí se po významu vhodném
  Svých myšlení; v ústech stále hatí se mu řeč;
Češka samé jasné samohlásky zná, jako Vlaška;
  Temným ü neb ö usta si nestahuje.
I měkké spoluhlásky tvoří, jíchž Němkyně nezná;
  Ty v řeči poskytují proměnu rozmanitou.
Než jaková zvuček a samohlásek v češtině vládne
  Míra; tu, sousede, viz důkazy předložené.
Zde vždy jenom jediná se střídá zvučka po hláskách;
  Viz to a nemluv nám, že tvrda řeč je naše.
Chcešli zahanbiti nás, poukaž nám písně podobné
  V němčině své: a hned palmu podáme my jí.““



Uploaded byEfraim Israel
PublisherELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Source of the quotationCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Bookpage (from–to)72
Publication date

A cseh hangzók védelmében (Hungarian)

Mondá nékem a német: „Bíz’ a cseh durva, kemény nyelv,
  Mássalhangzók! Nincs sokszor egy árva vokál *.”
Így védém a csehet: „Van sok zene, sok zeneszerszám,
  Van köztük lágy is, érczszavu, férfias is.
Gazdag a természet bérczekben, gyors folyamokban,
  Fest a szivárvány is fényesen és komoran.
Fennen szól a vihar, csak a szellő suttog a nádba,
  Krákog a varju a fán, csattog a tengelice.
Mind az egész természetnek sokszínü a hangja,
  Rengeteg árnyalatát tükrözi mind a cseh nyelv.
Olykor benne csikorgásokkal társul a kellem,
  Vígan nyújtózzák í-k meg az ú-k meg az á-k.
Külbefolyástól mentes e nyelv s van benne karakter,
  Kellemesen mint méz ömlik a szájbul a szó,
Mert a találó szót csak a külhoni űzi dadogva,
  Ő ki a nyelvet öli, ő ki kerékbe töri.
Mint az olaszban, mind a magánhangzója e nyelvnek
  Fénylő: ü s komor ö nem csücsörít ajakat.
Szép lágy mássalhangzóink nem tudja a német,
  Miktől változatos s színes a szó s a beszéd.
Hogy milyen egyensúlyt tud a hangzók közt a mi nyelvünk,
  Arról, szomszéd úr, itt van a példa: e vers.
Egy mássalhangzó követ itt mindenha vokálist **;
  Lásd be te is s ne papolj, hogy ‚de kemény a cseh nyelv!’.
Hogyha pörölni akarsz mivelünk, hát rajta, mutass föl
  Ily német verset ***, és a tiéd a babér.”


................................................................................
* Vokál: vokális, magánhangzó. „Sokszor”: bizonyos szótagokban sőt egész szavakban, pl. zmrz-lina, smrt.

** Nem világos, mit ért ezen a szerző. Szó szerint, úgy látszik, ezt jelenti: “Itt mindig csak egy mássalhangzó (zvučka) következik a magánhangzók (hláska) után.” Hogy mindig csak egy mássalhangzó követ egy magánhangzót, az abszurdum, az még az olasz nyelvben sem igaz, nem hogy ebben a cseh versben. Minthogy ez a mondat a verset nyitó német vádra adott válasz, minden bizonnyal azt akarja mondani a szerző, hogy ‚ebben a versben egyetlen olyan szó vagy szótag sincs, amelyikben ne volna magánhangzó’. Ez persze nem bizonyíték arra, hogy egyáltalán nincsenek ilyenek a cseh nyelvben, pontosabban akkor sem volna rá bizonyíték, ha egyáltalán igaz VOLNA:  mindjárt az első sorban két ilyen szótag is van, a TVR (tvr-da) és a  DRS (drs-nata)... A lényeg itt a polemizálás, annak bizonygatása, hogy semmi ami cseh nem alábbvaló a németnél, sőt még sokkal jobb is nála; ez volt a cseh nemzeti újjászületés egyik vezérszólama. Érdekességként megemlítendő még, hogy Vinařický anyanyelve a német volt, csak gimnazista korában kezdett csehül tanulni.

*** T.i. időmértékest. Németül nem lehet időmértékes verset írni.  Csehül lehet, de az időmérték megközelítőleg sem futott be olyan dicsőséges karriert, mint a magyar költészetben: nem sok ilyen vers született, és az időmérték hamar teljesen kihalt a cseheknél.



Uploaded byEfraim Israel
PublisherELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Source of the quotationCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Bookpage (from–to)73
Publication date

minimap