This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Ahmatova, Anna Andrejevna, Hungarian biography

Image of Ahmatova, Anna Andrejevna
Ahmatova, Anna Andrejevna
(Ахматова, Анна Андреевна)
(1889–1966)

Biography

(1889. jún. 23. Bolsoj Fontan, +1966. márc. 5. Domogyedovo)

Orosz költőnő, irodalmár, műfordító, Puskin-kutató.
Eredeti neve ukrán hajómérnök apja után: Gorenko. Anyja után az Ahmatova tatár eredetű nevet veszi fel és használja költői névként. Jogot tanul a kijevi egyetemen, tanulmányait Nyikolaj Sz. Gumiljov költővel kötött házassága miatt félbeszakítja.
Pétervárra költöznek. Sajátos költői nyelvet alakítanak ki, Oszip Mandelstammal és Mihail A. Kuzminnal megalakítják az akmeisták csoportját. Irányzatuk a szimbolizmus meghaladásával, a futurizmus szélsőségeinek elvetésével és az apollóni eszmény: a mérték, az arányosság és a világos harmónia tiszteletben tartásával az orosz klasszikus költészetet kívánja megújítani. Az akmeisták tisztelik a különböző művészeteket (szobrászat, festészet) és korokat, s előszeretettel építkeznek belőlük.
Párizsba, Olaszországba utazik, barátságot köt Modiglianival, aki megfesti őt.
Az októberi forradalom megkínozta őt, de hazáját sohasem hagyta el.
A forradalom után helyzete teljesen ellehetetlenül, mintegy húsz évig nem publikálhat, sok más írótársához hasonlóan majdnem éhen hal. Jelentős Puskin-kutató lesz, műfordítással és a régi Pétervár építészetével foglalkozik, a fiókjának ír.
1918-ban elválik, volt férjét 1921-ben kivégzik, egyetlen fiát, Lev Gumiljovot később letartóztatják (hosszú éveket tölt börtönben, de életben marad). Átéli Leningrád blokádját, 1941 őszén sikerül Taskentbe evakuálnia, ám a háború végén visszaköltözik. A zsdanovi kultúrpolitika idején ismét kiszorul egy évtizedre az irodalmi életből. Ekkor készíti legragyogóbb műfordításait: ókori latin, kínai, nyugat-európai költőket, egyiptomi naphimnuszokat fordít kitűnően.
Rekviem című, a törvénytelenségek elleni tiltakozás, az elhurcoltakért: fiáért, közeli barátaiért és idegenekért érzett halálos aggodalomból születő megrendítő művét húsz éven át írja.
Saját verseit csak 1965-ben történő teljes rehabilitációja után publikálhatja újra. Utolsó éveiben újra beutazhatja Nyugat-Európát, az oxfordi egyetem díszdoktorrá avatja.
Verseinek alapvető témája egyrészt a szerelmi élmény, az érzelmi világ kifejezése, másrészt az etikai magatartás, hazafiasság. A személyes lírát erkölcsfilozófia és történelmi gondolkodás szövi át és emeli magasabb szintre. A szerelem lírikusa.
Kezdeti líráját a mívesség, az individuum kultusza és a lélek misztikus elragadtatásai jellemzik. Befelé forduló magánya a blokád idején írott megrázó erejű verseiben oldódik fel. Fegyelmezett, pontosan kidolgozott verseiben a kultúra és az ember szeretete válik uralkodó témává.

További fontos információk olvashatók:

- Dalos György cikkében: http://epa.oszk.hu/00000/00012/00002/17.htm

- Russian Poetry oldalán

Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap