Művészete kortársai közül Bakkhülidészre volt hatással, de az általa képviselt lírát hazájában már a halálát követő időszakban, a demokrácia eszményének uralkodása idején is elavultnak, túlságosan arisztokratikusnak tartották. Kultuszát az alexandriaiak, különösen Arisztophanész Büzantiosz ápolta, majd költészetét a hellenisztikus kor fedezte fel ismét. Kardalai hatottak Horatiusra, s rajta keresztül a római költészetre. Miután művei 1513-ban nyomtatásban is megjelentek, ódaköltészete ösztönzőleg hatott a 16. századi itáliai lírára (pindarizmus), valamint Pierre de Ronsard és a Pléiade kör művészetére, de Ulrich Zwingli is követendőként emelte ki a pindaroszi dalköltészet magas szintű erkölcsiségét. A 18. században Voltaire ok nélkül csodált művészetként írta le Pindarosz líráját, kevéssel utóbb a német irodalmi körök, többek között Goethe és Hölderlin lelkesedéssel fordultak Pindarosz felé. A magyar olvasóközönség Rájnis József, Fábchich József és Kazinczy Ferenc tolmácsolásával ismerhette meg Pindarosz költészetét, első magyar nyelvű antológiája 1929-ben, Csengery János fordításában jelent meg (Pindaros).