Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 5 (Šel je popotnik skozi atomski vek 5 Magyar nyelven)

Bor, Matej portréja

Šel je popotnik skozi atomski vek 5 (Szlovén)

5

 

Šel je popotnik skozi atomski vek

in je dobil službo.

Nočno.

V kombinezonu, gumijastih škornjih

in z brizgalno v rokah

je hodil po ulicah

in spiral umazanijo,

ki jo je nanje odlagal atomski vek.

Pa je našel tam rdečo vrtnico.

Pobral ja je in očistil

in si jo zataknil v gumbnico.

- Kako naj ti povrnem?

je rekla roža.

- Ne osuj se,

dokler bo v mojem srcu še kaj veselja.

In še preden je izgovoril do kraja,

se je roža osula.

- Čudno, čudno, je pomislil

in se kar tak

v kombinezonu in gumijastih škornjih

spustil v svoje srce,

in ko je hodil pa njem,

se mu je zdelo,

da hodi po mrakotnih,

zatohlih, brezkončnih kanalih,

kamor vse noči izpira umazanijo,

ki jo na ulice odlaga atomski vek.

In zdelo se mu je, da ve,

zakaj je roža ovenela.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dlib.si/stream

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 5 (Magyar)

5

 

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és munkát kapott.

Éjszakai foglalkozást.

Overállban és gumicsizmában

és fecskendővel a kezében

végigjárta az utcákat

és lemosta a szennyet,

amit az atomkor rakott rájuk.

És a szennyben piros rózsát talált.

Miután felvette és megtisztította,

gomblyukába tűzte.

- Hogyan háláljam meg ezt? -

kérdezte a rózsa.

- Ne hervadj el,

amíg szívemben egy csipetnyi jókedv honol. –

És még be sem fejezte mondanivalóját,

a piros rózsa szirmai már lehulltak.

- Különös, különös - gondolta

s csak úgy, amint volt,

overállban és gumicsizmában

nekiment saját szívének.

És midőn már tapodott rajta,

úgy érezte,

hogy komor, bűzös és végtelen

csatornákban jár,

ahová éjszakákon át önti a szennyet,

mely az atomkorban rakódott az utcákra,

és úgy érezte, tudja már,

hogy miért hervadt el a rózsa.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap