Rúfus, Milan: Párbeszéd minden napra (Dialóg na každý deň Magyar nyelven)

Bláznivá pošta posiela nám ženy
napoly rozbalené. Takmer presvitá
trhlina v strede. Čiarka na pohári,
po ktorú stačí mužom na opitie,
na krutosť, prienik, nehu zdivenú:

„Až po tú čiaru doplna a na ex!
A po vypití pohár o stenu.“

Ony však vedia o tom. Spustia búrku,
malíčkom, ako očko na pančuche.
A celým telom spievajú:

„Kam plávaš,
opitý Noe, na deravom člne?“

Valami őrült posta félig csomagolt nőket
küldözget nekünk. Közepén átsüt
a repedés. Karc borospoháron:
eddig elég a férfinépnek a részegséghez,
a behatoláshoz, a vad gyöngédséghez:
 
„Eddig a vonalig tölts, aztán ex!
S falhoz az üres pohárral!"
 
De a nők tudják ezt, s ujjuk hegyével
vihart kavarnak. (S fut az, mint szem a harisnyán.)
S ők énekelnek, egész testükkel:
 
„Részeg Noé,
hová hajózol lyukas fenekű bárkán?"