Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Fabry, Rudolf: Az idő (intuitív meghatározás) (Čas — definícia intuitívna Magyar nyelven)

Fabry, Rudolf portréja

Čas — definícia intuitívna (Szlovák)

Akoby potkany, tie rusé hlodavce,
obhrýzali medový krajec luny ikrovej farby.
Krajec zle vypečenej luny za letnej noci,
ta prúdi tok času a rýchle prúdi,
keď ubúda luny, ubúda
čas
čas
čas                      a ubúda ho rastom
čas
Brat rytmu v pohybe čas
ó, všemohúci (nemám rád ,“ó“) čas,
praotec pohybu je čas,
katova sekera čas,
rastúci do antipyramídy,
ubúda ho a tratí sa, čím rýchlejšie rastie,
čas babuliek, čas inovate a zemežlče čas,
čas narodenia, čas zím a krídel čas,
hnijúci čas zúfalosti a bolesti čas,
ktovie, prečo cúva čas a či cúva,
keď sa rúti vesmírom a sviští,
čím rýchlejšie klokoče vpred,
tým pomalšie sa vracia ten nenávratný čas,
vo svojej nepoznateľnosti záhadne,
s bokom vyhryzeným ako strelená srna,
od vlkolakov a lepróznych hodín vyhryzená,
numizmatický nemerateľný čas,
filozoficky nepochopiteľný čas,
veľký klam a pravda vesmíru,
ten náš čas nikdy nemumifikovaný.
Veď ešte vecnejší povedľa večnosti je čas.
ó, krutý čas, zločinec nikdy nesúdený,
a čas času, samovrah neexistujúci,
v úzkom príbuzenstve s hrobkami Skýtov,
ktoré mátožný čas požiera a nikdy
nevydávi zo svojich fiktívnych útrob.
Ten čas a zlý a neúprosný čas, •
hniezdo pípajúcich vrások,
tak strašný, plesnivý, morový
čas, čas, čas, čas, čas, čas
vertikálny čas horizontálny
                       čas
                       čas
                       čas
chrbtica času v polohe ležmo,
chrbtica času z elektriny,
a všetko v syntéze prítomnosti,
vystríhajte sa menovite polohy ležmo,
je to poloha rakiev, poloha spánku,
zafarbená v staroindických jazykoch
skupinou hlások mr mrzkou
(mrcina, mŕtvola, mračno a smrť),
smrť v čase, ktorý nikdy nezomrie.
Bojte sa času, nikdy nepracuje pre vás.
Čas je najväčší cestný valec.

V čase musí prebiehať aj nečas.
Drví vesmírne svety a sústavy hromomlyn čas
práve v okamihu, keď sa dávajú do pohybu,
aby pripravil cestu svojmu večnému toku,
čas indukujúci magnetizmus počiatku i konca.

Ó, sám sebou samodruhý, ránhojič čas,
aby mohol pokračovať v uštedrovaní nových rán,
stále sa rodiaci a nikdy nehynúci čas,
nik si s tebou neporadí, žralok čas,
rozvíjajúci sa kvet, svietiace oči tigra,
hrobár vekov a čias, deravé zrkadlo ľudskej krvi,
všetko má svoj čas a čas má všetko,
a preto sa ho netreba báť,
aj keď sme vydaní napospas jeho huspenine, lučavke,
rozpustidlu, čo prýšti z jeho stromov, ktoré sám vykorení.

Drvím zubami čas, ktoré mi vylomil čas,
aby som sa otrávil jedom prudším než kurare
a touto básňou o čase podgurážil aj vás,
lebo s časom sa dá strašne vykývať
iba vtedy, ak je pravý čas nepremeškať čas,
a musíte to dokázať s perfektnosťou podpaľača,
nechať čas pod šibnutím skamenieť a včas,
okamžite premeniť ho v čin, čo je činorodý.
Alebo použite čarovný prútik
v zápase s anakondou času, použite lásku,
v tom sa treba podobať araukánskemu bohu,
a ten boh môže byť aj láska,
čo je však z lásky len takej,
ktorá je prilepená na srdci
človeka ako nepotrebná žuvka
na hrane školskej lavice,
na ktorej leží peceň rozumu
so zapichnutou dýkou nabrúsenou chvatom,
ostrejšou, než sú svrčkove krídla času,
na ktorých ste sa už dávno, dávno
v matkinom lone porezali,
aby vám krvácala
za jednej letnej noci
pre veštkyne beznádejná,
lásku žobrajúca ružová dlaň,
lásku žobrajúca a ružová,
malá detská dlaň.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóSlovenský spisovateľ
Az idézet forrásaV štyroch krajinách ticha
Könyvoldal (tól–ig)222-224
Megjelenés ideje

Az idő (intuitív meghatározás) (Magyar)

Mintha csak patkányok, rőt szőrű rágcsálók
harapdálnák a hold ikrásan fénylő mézeskalácsát,
a félig átsült holdkorongot a nyári éjben.
Oda torkoll az idő folyama, és sodra gyorsul,
ha fogy a hold, egyre fogy
az idő
az idő
az idő…………s gyarapodásban fogy el
az idő
A mozgásban a ritmus fivére,
ó, mindenható (nem keltene ,”ó) idő,
a mozgás ősatyja, idő.
hóhér-pallosa-idő,
fordított piramissá növekedő,
elfogy, elenyész az idő a gyorsuló növekedésben,
cserebogarak ideje, zúzmara ideje, ideje repülésnek,
kétségek fekélyes ideje, ideje szenvedésnek,
ki tudná, miért hátrál az idő, s hátrál-e vajon,
ha süvítve roham, az űrön át,
minél sebesebben csobog tőlünk lova,
annál lassabban tér vissza a megállíthatatlan idő
megismerhetetlenségbe burkolózva, rejtélyesen,
megsebzett őzként, oldala felszakítva
emberfarkasok s bélpoklos órák marásaitól,
numizmatikusok számára, mérhetetlen idő,
filozófusok számára érthetetlen idő,
a mindenség nagy hazugsága és igaza,
a mi időnk, mely sohasem kövül múmiává.
Mert örökkévalóbb az öröklétnél az idő,
ó, irgalmatlan idő, mindig büntetlen bűnöző,
az idő ideje, öngyilkos, ki nem, is létezett,
vérrokona a szkíták sírhalmainak,
melyeket felfalt a szellemidő, és képzelt
gyomrából már sosem okádja ki őket.
Az idő, a gonosz és kegyetlen idő,
csipogó ráncaink fészke,
ez az iszonyatos, dohos, dögletes
idő, idő, idő, idő, idő, idő,
vertikális idő, horizontális
                       idő
                       idő
                       idő
az idő gerince fekvő testhelyzetben,
az idő gerince: lesújtó villamosság,
s mindez együtt a jelen szintézisében,
kiváltképp kerüljétek a fekvő testhelyzetet,
ez a, koporsó helyzete, az alvás testhelyzete,
melyet az óind s az árja nyelveikben
a borzongató -mr- hangkapcsolat kísér
(a "dög", a, "holttest", a "ború" s a "halál" szavakban),
halál az időben, mely nem hal meg soha.
Féljétek az időt: nem nektek dolgozik soha.
Az idő a mindenség úthengere.

Az időben ítéletidő is zajlik.
Űrbéli világokat, naprendszereket zúz szét.
a mennydörgő idő
abban a percben, amikor mozgásba lendülnek,
elsöpri őket, mert soha nem szűnhet az áradata:
a kezdet és a vég mágneses terét az idő indukálja.

Ó, önmagaddal viselős idő, sebeink orvosa, vagy,
hogy bőkezűen osztogathass újabb sebeket,
folyvást születő, elpusztíthatatlan idő,
senki sem bírhat le, cápa-idő,
kibomló virág, tűzben égő tigrisszeme,le,
századok, korszakok sírásója, természetünk vaksi tükre:
megvan a maga ideje mindennek, s az idő mindent magáévá lesz,
ezért, hát ne féljünk tőle,
még ha nyakig merültünk is kocsonyalevében, választóvizében,
az oldószerben , mely fáiból buzog, míg ki nem dönti őket.

Morzsolom, az időt fogaim között, melyeket az idő kitördeli,
a curarenál is erősebb méreggel mérgezem magam,
s bátorítlak benneteket az időről szóló versemmel,
hiszen az idő csak akkor lódul meg velünk,
ha eljön a most vagy soha ideje,
amelyet a gyújtogatok biztonságával kell megragadni,
s a csapásokban kikristályosodó pillanatot, idejében,
azon nyomban tettre váltani: a tettek forrása ez.
Vagy pedig az idő óriáskígyójával viaskodva
folyamodjatok varázspálcához, folyamodjatok a szeretethez,
ebben az araukánok istenéhez kell hasonlítanotok,
s az az isten a szeretet is lehet,
igaz, csupán olyasféle szeretet,
amelyet úgy tapasztottal: az ember
szívéhez, akár megunt rágógumit
az iskolapad alsó lapjára,
a felső lapra az értelem cipóját helyezték,
sebtiben élesített tőr van beledöfve,
mégis élesebb, mint az idő tücsökszárnyai,
amelyekkel már régen, réges-régen,
anyátok ölén megvágtátok magatokat,
úgy, hogy egy nyári éjjelen
vérezni kezdett
jósnőknek nem árulkodó,
szeretetet kolduló rózsás tenyeretek,
a szeretetet kolduló, rózsaszínű
apró gyermektenyér.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Az idézet forrásaRudolf Fabry – Az én az valaki más (Válogatott versek)
Könyvoldal (tól–ig)98-100
Megjelenés ideje

minimap