Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tholtová, Katarína: Éjjeli pillangók (részlet) (Nočné motýle (detail) Magyar nyelven)

Tholtová, Katarína portréja

Nočné motýle (detail) (Szlovák)

Vonku sa medzičasom rozpršalo. Keď si to Sára všimla, pousmiala sa. Mala rada dážď. Ak bol naozaj hustý, svet vyzeral ako čiernobiely a to sa jej páčilo. V tej chvíli to za oknom vyzeralo presne tak. Keď sa pohľadom i duchom vrátila späť do krčmy, všetko okolo nej sa odfarbilo a prešlo do bielej, čiernej a rôznych odtieňov sivej. Chvíľu sa tým úkazom kochala. Akoby sa znenazdania ocitla v starom filme. Aj Ferovo rozprávanie bolo o čosi zaujímavejšie, keď prechádzalo čiernobielym filtrom. Potom sa pozrela na farbičky. Ani tie už neboli farebné. To bol problém. Ako mohla kresliť ďalej, keď nevedela, ktorá bola červená, zelená či modrá?

Povedala si, že to možno nebude až také zlé. Možno to bude dokonca lepšie. Akousi snovou intuíciou siahala po farbičkách, z ktorých sa teraz stali čiernobieličky. Keď sa jej vnímanie vráti do reality, dozvie sa, aké farby vlastne použila. Bola zvedavá, čo z toho vzíde.

Fero náhle prerušil svoje rozprávanie a zadíval sa na kresbu.

„Si si istá, že tá obloha má byť hnedá?“ opýtal sa jej.

Nahnevalo ju, že jej pokazil prekvapenie. Želala si, aby bol už preč. Ani nemusel odísť naozaj. Stačilo by, keby sa vytratil snovo.

Spomenula si na jednu skúsenosť z detstva. Keď bola malá, jej mama chodila s chlapíkom, ktorý vášnivo obľuboval hororové filmy. Často u nich zostával na noc, a tak Sára zaspávala pri zvukoch vydeseného vrešťania, jačania, náreku a vrčania motorovej píly.

Raz si v noci vybehla po pohár vody. Musela prejsť okolo televízora, v ktorom sa práve nejaká hrozná príšera chystala zaútočiť na malé dievčatko. Tento pohľad jej spôsobil početné nočné mory. Zobúdzala sa s krikom a plačom, a desivé sny sa tak stupňovali, že ju mama musela zaviesť k psychologičke. Od nej sa dozvedela o živých snoch, pri ktorých si snívajúci síce uvedomuje, že ide o sen, no napriek tomu ho silne prežíva. Sára priznala, že aj ona niekedy vie, že sníva, no bojí sa rovnako. Psychologička jej povedala, že v takom prípade má predpoklady na to, aby sa sny naučila postupne ovládať. Vraj niektorí ľudia si túto schopnosť veľmi užívajú. Môžu napríklad lietať a robiť všetky tie veci, ktoré im realita neumožňuje.

Sáre sa takáto predstava zapáčila a začala sa to učiť. Spočiatku sa sústredila na príšeru. V snoch si z nej spravila domáceho miláčika, ktorý už nebol hrozivý, práve naopak – v prípade potreby ju chránil. Neskôr dokázala aj lietať.

Predtým sa jej nikdy nechcelo spávať. Mama ju musela do postele naháňať a Sára sa bránila všetkými silami. No v období, keď ovládla svoje sny, sa na nič iné netešila väčšmi, než na spánok. Odkedy trpela nespavosťou, sny jej veľmi chýbali. Teraz jej zišlo na um, že by hádam bolo možné naučiť sa ovládať aj sny bdelé. Za pokus to rozhodne stálo.

Uvažovala, že začať by mala niečím malým a nenáročným. Poobzerala sa okolo seba. Šálka s kávou bola takmer prázdna. Obrátila svoju pozornosť na ňu.

„Buď plná, buď plná, buď plná,“ opakovala si v duchu, no nič sa nedialo.

Privrela oči a predstavovala si, ako sa šálka napĺňa. Stále nič. Maximálne sa sústredila, premietala si pred očami pomalé napĺňanie a všetko ostatné prestala vnímať. Hladina kávy sa pohla. Zvýšila sa sotva o centimeter, no Sára takmer zvýskla od radosti. Bola na dobrej ceste. Bude sa usilovať, bude trénovať a  napokon si dokáže vysnívať všetko na svete!

Aké boli ostatné motýle prízemné, ako hlúpo lipli na realite, keď v snoch mohli mať všetko, čo si len dokázali vymyslieť. Nechápala, prečo sa tak veľmi túžili vyliečiť zo zázraku, ktorý im ich psychika ponúkla. Veď to bolo úžasné! Sny boli silnejšie než predstavy, niekedy dokonca intenzívnejšie než skutočnosť. V snoch sa človek z dobrého tešil viac, zo zlého bol smutnejší a z hrozivého vystrašenejší než naozaj. A ona si mohla prisnívať, čo sa jej zachcelo, aj to najlepšie.

Uvažovala, či by sa mala ostatným so svojím poznaním zdôveriť. Rozhodla sa však nechať si svoje tajomstvo len pre seba. Určite by ju nepochopili. Nezaslúžili si to.

Zbalila si svoje veci, zaplatila a vyšla z krčmy. Na internáte si ľahne do postele a vymyslí si ten najkrajší, najzábavnejší a najakčnejší život, potom sa naučí o ňom snívať. Prechádzala po chodníku k zastávke električiek a rozmýšľala nad nekonečnými možnosťami, čo sa pred ňou otvárali.

„Slečna!“ ozval sa zrazu za ňou ženský hlas.

Snový pocit sa rozplynul, svet opäť nadobudol svoje nudné farby. Zastala a obzrela sa. Bežala za ňou čašníčka a nahnevane kričala:

„Nezaplatili ste!“

„Och, prepáčte, asi som zabudla, mrzí ma to,“ habkala, vybrala z tašky peňaženku a podala jej dvojeurovú mincu.

Na toto si bude musieť dávať pozor.



FeltöltőP. T.
KiadóIkar
Az idézet forrásaNočné motýle
Megjelenés ideje

Éjjeli pillangók (részlet) (Magyar)

Kint közben eleredt az eső. Amikor Sára észrevette, elmosolyodott. Szerette az esőt. Ha tényleg sűrű volt, a világ fekete-fehérnek tűnt, és ez tetszett neki. És e percben pontosan ilyen volt az ablak mögött. Amikor tekintetével és lélekben visszatért a kocsmába, minden elszíntelenedett körülötte, és fekete-fehérbe, és a szürke különféle árnyalataiba ment át. Egy pillanatig gyönyörködött a látványban. Mintha hirtelen egy régi filmben találta volna magát. Még Fero beszéde is érdekesebb volt a fekete-fehér szűrőn át. Majd a színes ceruzáira pillantott. Már azok sem voltak színesek. Ez probléma volt. Hogy rajzolhatott tovább, ha nem tudta, melyik a piros, zöld vagy kék?

Azt mondta magának, hogy talán mégsem lesz ez olyan rossz. Sőt, lehet, hogy még jobb is lesz. Valamiféle álom-megérzéssel nyúlt a ceruzák után, melyek feketévé és fehérré változtak. Ha az észlelése visszatér a valóságba, megtudja, milyen színeket is használt. Kíváncsi volt, mi sül ki ebből.

Fero hirtelen félbeszakította a mesélést és a rajzra bámult.

– Biztos vagy benne, hogy barnának kell lennie az égnek? – kérdezte tőle.

Sárát felbosszantotta, hogy elrontotta a meglepetését. Szerette volna, ha már nem lenne ott a fiú. Nem is kell ténylegesen elmennie. Elég lenne, ha a képzelete eltüntetné.

Eszébe jutott egy gyerekkori élménye. Amikor kicsi volt, az anyja egy fickóval járt, aki szenvedélyesen imádta a horrorfilmeket. Gyakran maradt náluk éjszakára, így Sára rémült ordítások, sikoltozások, jajgatások zajára és láncfűrész zúgására aludt el.

Egyszer kiszaladt éjjel egy pohár vízért. A tévé előtt kellett elmennie, amelyben valami borzasztó szörnyeteg épp egy kislányra készült rátámadni. Ettől a látványtól rengeteg rémálma lett. Sírva-kiabálva ébredt, és a nyomasztó álmok annyira fokozódtak, hogy az anyjának el kellett vinnie pszichológushoz. Tőle hallott az élő álmokról, melyeknél az álmodó ugyan tudja, hogy álomról van szó, ennek ellenére erősen átéli. Sára bevallotta, hogy néha ő is tudja, hogy álmodik, de ugyanúgy fél. A pszichológus azt mondta neki, hogy ilyen esetben van arra lehetőség, hogy fokozatosan megtanulja uralni az álmait. Állítólag néhány ember igencsak kihasználja ezt a képességet. Tudnak például repülni, és képesek az összes olyan dologra, melyre a valóságban nem.

Sárának megtetszett az ötlet és nekifogott, hogy megtanulja. Kezdetben a szörnyre összpontosított. Álmaiban házi kedvencet csinált belőle, aki már nem volt félelmetes, épp ellenkezőleg – ha kellett, megvédte Sárát. Később repülni is tudott.

Korábban soha nem akart aludni. Az anyjának úgy kellett ágyba kergetnie, és Sára tiszta erőből védekezett ellene. De mikor már uralta az álmait, semminek sem örült jobban, mint az alvásnak. Amióta álmatlanságban szenvedett, nagyon hiányoztak neki az álmai. Most jutott eszébe, hogy talán meg kellene tanulnia kontrollálni az éber álmait is. Egy próbát biztosan megér.

Arra gondolt, hogy valami apró, szerény dologgal kezdhetné. Körbenézett. A kávéscsészéje csaknem üres volt. A csészére összpontosította a figyelmét.

„Telj meg, telj meg, telj meg – ismételgette magában, de semmi sem történt.

Kimeresztette a szemét és elképzelte, ahogy a csésze megtelik. Még mindig semmi. Iszonyatosan koncentrált, lassú töltődés játszódott le a szeme előtt, semmi másra nem figyelt. A kávé szintje megmozdult. Alig egy centit emelkedett, de Sára kis híján felrikoltott örömében. Jó úton járt. Igyekezni fog, gyakorolni, és végül a világon mindent maga elé tud majd képzelni!

Milyen földhözragadt is volt a többi pillangó, milyen ostobán tapadtak a valósághoz, amikor pedig álmukban mindenük meglehetett, amit csak ki tudtak találni. Nem értette, miért akartak annyira kigyógyulni a csodából, melyet a psziché nyújtott nekik. Hisz ez bámulatos volt! Az álmok erősebbek voltak a gondolatoknál, sőt, néha még a valóságnál is élénkebbnek tűntek. Az álmokban az ember a jónak jobban örült, a rossztól szomorúbb volt, és a félelmetes dolgok ijesztőbbek voltak, mint a valóságban. És ő arról álmodott, amiről csak akart, a legjobb dolgokról is.

Töprengett, hogy nem kellene-e elmondania a többieknek a felismerését. De úgy döntött, megtartja magának a titkát. Biztosan nem értenék. Nem érdemelték meg.

Összepakolta a holmiját, fizetett és kisétált a kocsmából. A kollégiumban ledől az ágyra és elképzeli a legszebb, legszórakoztatóbb és legmozgalmasabb életet, majd megtanul álmodni róla. Átment a járdán a villamosmegállóhoz és elmélázott a végtelen lehetőségeken, melyek megnyíltak előtte.

– Kisasszony! – szólalt meg mögötte hirtelen egy női hang.

Az álom-érzés szertefoszlott, a világ megint felöltötte unalmas színeit. Megállt és körbenézett. A pincérnő futott utána és mérgesen kiabált:

– Nem fizetett!

– Ó, elnézést, elfelejtettem, sajnálom – habozott, kivette a táskájából a pénztárcáját, és egy kéteuróst nyújtott felé.

Erre muszáj lesz odafigyelnie.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaÉjjeli pillangók

minimap