Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Válek, Miroslav: Versek (Verše Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Verše (Szlovák)

Ladislavovi Novomeskému

Nie sú!
Už nie sú!
Akoby ani nikdy neboli.
Chodbami mozgu čiernu rakvu nesú,
ich nepáli to a nebolí.

Veď nočné mlyny básnikov sa krútia.
Ach, moja hlava,ako košík z prútia:
Čo namelieš,to postráca.
No, čože!
Veď je lacné svetlo Mesiaca.

Tak vidíš, básnik. Všetky luny zájdu.
Včuľ balansuj si na slnečnom lúči.
Si lopta, ktorú kopli do ofsajdu.
Ó, dobrí hráči! Až v nej duša skučí
ako pes do vlastnej kože zašitý!

Je po zvonení, je po zvonení.Už berú zošity.


Versek (Magyar)

Ladislav Novomeskýnek

Nincsenek!
Már nincsenek!
Mintha soha nem is lettek volna.
Elméjük folyosóin fekete koporsót cipelnek,
őket ez nem égeti nem is marcangolja.

Hisz a költők éjjeli malmai köreik róják sorra.
Ó, fejem mintha vesszőből fonták volna:
Mit megőrölsz, az elillan.
Hát aztán!
Hisz a holdfény ingyen csillan.

Látod, dalnok. A holdak kimúlnak.
Leld hát meg az egyensúlyt a napsugárban.
Egy labda vagy, melyet lesre rúgtak.
Lám, derék játékosok! Lélek szűköl jajgatásban,
mint egy kutya, kit saját bőrébe férceltek!

Irkáikat viszik már. Kicsengettek, kicsengettek.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap