Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Iosif, Ștefan Octavian: Egy dal (Un cântec Magyar nyelven)

Iosif, Ștefan Octavian portréja

Un cântec (Román)

Aud un cântec. Vine de departe,
Adus de vântul serii, şi mă cheamă...
Nu-i plâns de fluier, nu-i suspin de-aramă,
Nici glas de om... E dincolo de moarte...  

Sunt alte lumi de care nu-mi dau seamă,
Viază-n noi, trăiesc în altă parte?
Ah, nu-s iluzii, nu-s păreri deşarte!
E doina ta cea dulce, dulce mamă!... 

E vocea ta... Mă strigă câteodată
De sus, de-acolo unde nu-i durere
Şi unde toţi ne-om întâlni odată...

- De ce se zbate pieptu-mi cu putere?...
Vai, ce-ntuneric s-a făcut deodată
În jurul meu, - ce groaznică tăcere!



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://poeziisiversuri.com

Egy dal (Magyar)

Hallok egy dalt. Egy távoli hangot,
Esti szél hozza és engemet hív...
Nem réz sóhajtott és nem furulya sír,
Sem emberi hang... Túl van a halálon...

Vannak más világok, miket nem sejthetek,
Bennünk élnek tán, vagy idegen tájon?
Ah, ez nem képzelgés, nem csak egy álom!
A te dojnád szól, anyám, felismerem!... 

A hangod az... Rám kiált néhanapján
Fentről, hol soha nincs fájdalom
Hol egyszer eljön a nagy találkozás...

- De miért vergődik úgy a mellkasom?...
Jaj, hirtelen mily sötétség borult rám
S e szörnyű csend - micsoda fájdalom! 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap