Goga, Octavian: Egy rózsa meghal (Un trandafir se stinge Magyar nyelven)

Cu trupul biruit de jale
Un trandafir se stinge-n glastra,
Stropindu-si plansul de petale
Pe perinita din fereastra...
Se zbuciuma sarmana floare
Si moare-n patima ei muta,
Ca-n inima de fata mare
O dragoste nepriceputa.
Se zbuciuma si pana maine
Isi scutura podoaba-ntreaga,
Iar mana gingasei stapane
Alt trandafir o sa-si culeaga.
Si rand pe rand au sa mai vie
Tot alte flori in vechea glastra,
Asemeni viselor ce-nvie
Si mor zambind in calea noastra.

Bánattól meggyötört testtel
egy vázában haldokló rózsa,
kispárna az ablak mellett,
szirom-könnyekkel teleszórva...
Csak tépelődik szerencsétlen,
míg néma vágy gyötri halálra,
mint tépi szűzleány szívét
áhított szerelem varázsa.
Izgalmában földre hull
csodálatos sziromruhája,
egy kecses kéz majd válaszul,
friss rózsát hoz be a szobába.
És mindig új virág kerül
a megkopott, öreg vázába,
mint fellángoló álmaink, 
mosollyal mennek a halálba.