Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szymborska, Wisława: Kora reggel (Wczesna godzina Magyar nyelven)

Szymborska, Wisława portréja

Wczesna godzina (Lengyel)

Śpię jeszcze, 
a tymczasem następują fakty. 
Bieleje okno, 
szarzeją ciemności, 
wydobywa się pokój z niejasnej przestrzeni, 
szukają w nim oparcia chwiejne, blade smugi. 

Kolejno, bez pośpiechu, 
bo to ceremonia, 
dnieją płaszczyzny sufitu i ścian, 
oddzielają się kształty, 
jeden od drugiego, 
strona lewa od prawej. 

Świtają odległości między przedmiotami, 
ćwierkają pierwsze błyski 
na szklance, na klamce. 
Już się nie tylko zdaje, ale całkiem jest 
to, co zostało wczoraj przesunięte, 
co spadło na podłogę, 
co mieści się w ramach. 
Jeszcze tylko szczegóły 
nie weszły w pole widzenia. 

Ale uwaga, uwaga, uwaga, 
dużo wskazuje na to, że powracają kolory 
i nawet rzecz najmniejsza odzyska swój własny, 
razem z odcieniem cienia. 

Zbyt rzadko mnie to dziwi, a powinno. 
Budzę się zwykle w roli spóźnionego świadka, 
kiedy cud już odbyty, 
dzień ustanowiony 
i zaranność mistrzowsko zmieniona w poranność.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://poezja.org/wz/Szymborska_Wisława/7448/

Kora reggel (Magyar)

Még alszom,
de közben sorakoznak a tények.
Fehérlik az ablak,
szürkül a sötétség,
a szoba kikászálódik a homályos térből,
ingatag, sápadt sávok
keresnek támaszt benne.

Sorban, sietség nélkül,
mert szertartás ez,
földerengenek a mennyezet és a falak síkjai,
elválnak a formák,
egyik a másiktól,
bal oldal a jobbtól.

Virradnak a tárgyak közötti távolságok,
csicseregnek az első csillogások
egy poháron, egy kilincsen.
Már nem csupán tűnik, hanem egészen van
amit tegnap félretoltak,
ami a padlóra esett,
ami a keretbe fér.
Csak a részletek
nem kerültek még a látómezőbe.

De vigyázat, vigyázat, vigyázat,
sok jel mutatja, hogy visszatérnek a színek
és a legkisebb dolog is visszanyeri saját árnyékát
árnyalatával együtt.

Túl ritkán csodálkozom ezen, bár kellene.
Rendszerint az elkésett tanú szerepében ébredek,
mikor a csoda már végbement,
a nap beiktatódott
és mesteri módon reggeliséggé vált a hajnaliság.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaNagyvilág 2012/4.

minimap