Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Zagajewski, Adam: Képeslapok (Widokówki Magyar nyelven)

Zagajewski, Adam portréja

Widokówki (Lengyel)

Astry świecą matowym blaskiem
Aksamitnych wstążek.
Potem pojawiają się chryzantemy, 
Żółte bladym kolorem Północy.

Był dzień Wszystkich Świętych, 
Lecz my nie mieliśmy dokąd pójść.
Nasi zmarli nie mieszkają w tym kraju, 
Koczują w pamięci innych zmarłych, 
W owocach głogu i ołowiu. 

Od tygodnia padał deszcz, desz
Jak chińscy wojownicy idący
Pod ziemię z nieruchomą twarzą.
Górskie rzeki leżące na wznak,
Łapczywie piły wodę i październik,
A glina formowała
Coraz doskonalsze kształty. 

Nie mieliśmy dokąd pójść, 
Mimo, że dzień był pusty, 
Przypominał rękaw unoszony przez wiatr.
Cmentarze roiły się od wykwintnych, 
Choć niewidzialnych gości, 
Jak sala balowa nad ranem, gdy gasną marzenia.

Nasi zmarli nie mieszkają w tym kraju
- od lat są w podróży.
Adres, jaki podają na pożółkłych widokówkach, 
Jest nieczytelny, a państwa widniejące 
Na znaczkach pocztowych nie istnieją od dawna. 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://forum.mlingua.pl/showthread.php?t=25055

Képeslapok (Magyar)

Az őszirózsák bársony szalagok
matt fényében tündökölnek.
Feltűnnek később a krizantémok is,
haloványsárga északi fények.

Mindenszentek napja volt,
de nem volt hová mennünk.
Halottaink nem laknak ezen a földön,
más holtak emlékezetében vándorolnak,
a galagonya termésében és ólomdarabokban.

Hetek óta zuhog az eső, zuhog, 
akár a kínai harcosok, akik
rezzenéstelen arccal vonulnak föld alá.
A hanyattfekvő hegyi folyók
mohón nyelték a vizet és az októbert,
míg az agyag mind tökéletesebb
formákat mintázott.

Nem volt hová mennünk,
bár így oly üres volt a nap,
mint egy széllelbélelt kabátujj.
A temetők tele voltak előkelő,
de láthatatlan vendégekkel,
mint egy bálterem hajnaltájt,
mikor kihunynak mind az álmok.

Halottaink nem laknak ezen a földön,
úton vannak, utaznak évek óta.
S a cím, amit elsárgult képeslapokon megadnak:
olvashatatlan, és a postabélyegen
látható országok régóta nincsenek már.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://www.forrasfolyoirat.hu/0506/gomori.html

minimap