Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pernath, Hugues C.: [Nem bánkódom, gyengédség nem vonz] ([Ik treur niet, geen tederheid trekt mij aan] Magyar nyelven)

Pernath, Hugues C. portréja

[Ik treur niet, geen tederheid trekt mij aan] (Holland)

Ik treur niet, geen tederheid trekt mij aan
Geen lichaam kan ooit het mijne voelen
Geen ander oor mijn verwarring, mijn onrust
In de sprakeloze plaag van de taal.
Dagelijks en dodelijker verkrampt mijn wereld
In de vreselijke vertakkingen van de pijn.
Ik heb het laatste boek gedragen, van rechts naar links
En met al mijn tekortkomingen veroordeel ik
Wie verbrandt en wie poogt door de leugen.

Want anders niets dan de nederigheid
Dan het voltrekken van de twijfel,
Want anders niets heeft ons bepaald.
Ik laat het licht de duisternis herhalen,
Herrijzen uit de roemloze rust van de rots
En terwijl het schrale water uit de wonden sijpelt
Beluistert de nakende nacht mijn schroevend hart.

Geen entstof heeft mij veranderd
Geen vrijgevig verleden mij bedwelmd. Geen smeulen.
Zoveel werd gescheiden, zoveel kwam terecht.
Ik bemin, ik schrijf en onderga de vriendschap
Maar als een metselaar, vrij en ommuurd
Voltooi ik de tempel waarvan de laatste hoeksteen
Mijn einde zal betekenen. En met datzelfde woord
Al mijn liefde verwoordend, leef ik verder
In de gesel van die zonnetekens waartoe ik behoor.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dbnl.org/tekst

[Nem bánkódom, gyengédség nem vonz] (Magyar)

Nem bánkódom, gyengédség nem vonz
Testem más test nem érezheti soha
Sem más fül zavarom, nyugtalanságom
A nyelv néma kínjában.
Világom napról napra nagyobb görcsbe rándul
A fájdalom félelmetes fúgáiban.
Hordtam az utolsó könyvet, jobbról balra
S minden hibámmal együtt elítélem
Ki elég és ki átvergődik a hazugságon.

Mert más nem, csak az alázkodás
A kétség eluralkodása,
Mert más nem határozott meg minket.
A fénnyel megismételtetem a sötétséget,
Szálljon fel a szikla dicstelen szendergéséből
S míg a vékony vízsugár csordogál a sebből
A közelgő éj kihallgatja szorongó szívem.

Semmi oltóanyag rajtam nem fogott
Semmi nagylelkű múlt el nem kábított. Semmilyen parázs.
Annyi minden vált szét, annyi minden jött újra rendbe.
Nekem a barátság szeretet, írás és élet
De mint a kőműves, szabadon s körülfalazva
Fejezem be a templomot: utolsó sarkköve
Végemet jelenti majd. S e szóval
Megvallva minden szerelmem, élek tovább
Ostorában a nap-jeleknek melyekhez tartozom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap