Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pernath, Hugues C.: Amszterdam (töredék) (Amsterdam (fragment) Magyar nyelven)

Pernath, Hugues C. portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Amsterdam (fragment) (Holland)

Met deze stad heb ik mijn geboortestad gemeen,
De beginletter van het alfabet van mijn verbeelding.
En in het drukken van de dagen een vreemde vriendschap
Die nooit iets zal veranderen aan wat verdriet wordt
Of vergeten. Een rusteloosheid die mij doet denken
Aan de afgedankte dingen van die voorbije jaren
Waarmede ik mijzelf vervorm en verwar.
Ik aarzel in mijn eigen taal, maar verweer me
Met de tekens waardoor ik mijn vluchten vervang.

Amsterdam, onderweg naar de stad waar ik woon,
Waar misschien niets zal blijven zoals het vroeger was,
Zelfs niet het slenteren door onbekende straten
Of mijn verdwalen in het naderen van de nacht.
Ook ik zal ergens achterblijven, leeg en veryuild
Met de hernnering aan de hartslag van de uren
En het vermoeden dat het woord de vrijheid is.

Amsterdam, waar velen over spreken, maar weinigen
Wat voor doen. Waar de statigheid blijft stamelen,
Waar het verzet de vrede verzon, de laatste vonken
In de duisternis daarbuiten. Niet ontkomend
Aan de dagelijkse vernieling, of aan vele vroom bedoelde
Wonden. Terwijl de zeldzaam geworden bomen schudden
En hun stervende wortels, giftige snelwegen dragen.
In deze stad, waar vrienden mij mogelijk vergeten zijn.
Alles zegt weinig, maar niets niet genoeg.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nrcboeken.vorige.nrc.nl

Amszterdam (töredék) (Magyar)

Szülővárosommal rokon-szülött e város,
Képzeletem ábécé-rendjét kezdi.
Furcsa barátság napjaim forgatagában
Változatlan vele, ami fájdalommá válhat
S feledéssé. Nyugtalanság, mely felidézi
Elszállt esztendők megannyi hulladékát
Melyek híven formáltak, melyek megzavarnak
Nyögök csak saját nyelvemen, reményeim
A röptömet helyettesítő hűséges jelek.

Amszterdam, amerre városom útja vezet,
Ahol változatlan talán semmi sem marad,
Tétova bolyongás se a bejáratlan utcákon,
Tévelygésem a rámboruló éjszakában.
Érzem, bárhol maradok el, üresen és mocskosan
Az órák szívdobogásának gyötrelmével
És a gyanúval, hogy: szabadság, ez a szó.

Amszterdam, annyian szólnak rólad, alig akad
Aki tenne is érted bármit. Hogy hebeg itt az ünnep
Üres az ellenállás által kieszelt béke, elszáll a kinti
Sötétben e szikra. Menekülhetne-e a mindennapok
Megsemmisülésétől, a sok sebtől, megannyi
Jó szándék. Szórvány nyomok a fák, remegnek,
Rohadozó gyökereikre mérgező sztrádák szalagja gyűrődik.
E városban, hol barátaim már nem törődnek velem.
Itt minden szó hiányos, minden tett hiú.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap