Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Lucebert: Próbálom költői módon… (Ik tracht op poëtische wijze Magyar nyelven)

Lucebert portréja
Gera Judit portréja

Vissza a fordító lapjára

Ik tracht op poëtische wijze (Holland)

ik tracht op poëtische wijze

dat wil zeggen

eenvouds verlichte waters

de ruimte van het volledig leven

tot uitdrukking te brengen

 

ware ik een mens geweest

gelijk aan menigte mensen

maar ware ik die ik was

de stenen of vloeibare engel

geboorte en ontbinding hadden mij niet aangeraakt

de weg van verlatenheid naar gemeenschap

de stenen stenen dieren dieren vogels vogels weg

zo niet zo bevuild zijn

als dat nu te zien is aan mijn gedichten

die momentopnamen zijn van die weg

 

in deze tijd heeft wat men altijd noemde

schoonheid schoonheid haar gezicht verbrand

zij troost niet meer de mensen

zij troost de larven de reptielen de ratten

maar de mens verschrikt zij

en treft hem met het besef

een broodkruimel te zijn op de rok van het universum

 

niet meer alleen het kwade

de doodsteek maakt ons opstandig of deemoedig

maar ook het goede

de omarming laat ons wanhopig aan de ruimte

morrelen

 

ik heb daarom de taal

in haar schoonheid opgezocht

hoorde daar dat zij niet meer menselijks had

dan de spraakgebreken van de schaduw

dan die van het oorverdovend zonlicht



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.advaitacentrum.nl/nl

Próbálom költői módon… (Magyar)

Próbálom költői módon

Azazhogy

Egyszerűen fény a vizek felett

A teljes élet terét

Kifejezésre juttatni

 

Ha nem lennék ember

Ahogy emberek sokasága

De volnék aki vagyok

A kőből való vagy folyékony angyal

Születés feloszlás engem meg nem érintene

Magánytól közösségig az út

A kő kő állat állat madár madár út

Nem lenne annyira szennyezett

Mint ahogy most azt verseimen látni

Verseimen: ez út pillanatfelvételein

 

E korban mit az ember mindig úgy nevezett

Szépség szépségnek arcát elégette

Már nem vígasztal embereket

Lárvákat hüllőket patkányokat vígasztal

De az embert riasztja

Azzal a tudattal sújtja

Kenyérmorzsa ő az univerzum rokolyáján

 

Már nemcsak a gonosz

A gyilkos döfés lázít vagy bénít

De a jó is

Az ölelés is kétségbeesett matatásra késztet

az űrben

 

Ezért aztán én felkutattam

Szépségében a nyelvet

Hallottam benne emberi nem volt már semmi

Csak az árnyék beszédhibái

Csak a fülrepesztő napfény beszédhibái



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Kapcsolódó videók


minimap