Laey, Omer Karel De: A koldus (De bedelaar Magyar nyelven)

Voor de kerke, met n langen

paternoster, in z'n hand,

is n blinde bedelaar ge-

zeten, op n hoopje zand.

Z'n gekrulde grijze lokken

vlotten, lijk gezwingeld vlas,

uit z'n mutse neder, op den

krage van z'n winterjas.

Langs hem ligt n waterhond te

slapen, die van tijd tot tijd,

wakker schiet, en met z'n witte

tanden naar de vlooien bijt.

De oogen van den blinde, in hunne

diepe holten, hangen stil

en verdoofd, gelijk de glazen

van n natbedoomden bril.

Halve dagen blijft hij daar ge-

zeten lijk n wassen beeld,

en hij luistert naar den wind, die

met z'n grijze lokken speelt.

En de winter, die de koude

grimmig uit het oosten zendt,

rimpelt t grauwe vel van z'n ver-

droogden kop, lijk perkament.

Kinn a tágas templomtéren,

kezében rózsafüzér,

a hályogos szemű vénem-

ber egy buckán üldögél.

Fürtjeinek sokasága

száraz lenként göndörül

s kalapja alól kabátja

rongyos gallérjára dűl.

Oldalán a puli éber

álmából föl-fölriad

s fogát villantva fehéren

egy-egy bolhát elharap.

Vak szeme barlang-homályból

bámul, bámul mereven,

mintha sűrű párafátyol

tapad a szemüvegen.

Félnapot is elül csendben

akár egy viaszszobor,

igy füleli a szelet, mely

ősz fürtjeibe kotor.

És amíg ádáz parancsra

Kelet fagyos lehe leng,

ráncokkal barázdált arca

sárgul mint a pergament.