Gira, Liudas: A csépelők éneke (Spragilų dainelė Magyar nyelven)

„Kampe tupi, kampe tupi“-
Kulam keturiuose...
Kulki, broli, prakaituoki -
Bado nežinosi!

Braška šiaudas, bįra grūdas,
Varpoj nepalieka;
„Kampe tupi, kampe tupi...“
Darbas nein per nieką!

„Kampe tupi, kampe tupi...“
Spragilai tik šoka;
Geras ūkininkas pirma
Skolas išsimoka.

Vikriai eina mūsų darbas -
Vis mažiau šalinėj;
Jau iškulta, ačiū Dievui,
Ir rugiai sėkliniai.

O kas liko - tai jau Miko -
Kulkime sau duonai!
„Kampe tupi, kampe tupi...“
Būsim šiemet ponai!

„Kampe tupi, kampe tupi" -
csépeljünk mi négyen.
Üssed, testvér, izzadj, testvér,
nem maradunk éhen.

Kalász zizzen, a mag zörren,
kipereg a termés.
„Kampe tupi, kampe tupi"
munkánk kárba nem vész.

„Kampe tupi, kampe tupi" -
ugrik a lánc csörgőn.
A jó gazda megfizeti
elsőként a kölcsönt.

Megy a munkánk, gyűlik a mag
csűrbe és hombárba,
vetnivalónk kirostáltuk,         .
az Istennek hála.

Csépeljük csak az életet,
ami marad, miénk,
„Kampe tupi, kampe tupi"
urak leszünk idén!