Le stagioni della terra (Olasz)
Ci pensi, non ho mai piantato un albero,
non ho mai avuto un figlio.
Tanto assomiglio al mare,
solitario, sterile.
Né un crespo cipresso, né un salice
umido e lento, né un’euforbia
diramata a delta, né un pesco
né un susino né un melo
ho mai fatto crescere, né un ramo
rosa o candido a marzo, né un piccolo
di uomo.
Come l’onda percuote la riva
senza fecondarla, senza lasciarvi
altro che alghe e consunte radici
così –non lo dici?– io percuoto
la vita.
Eppure l’ho amata, la
terra, ti ho amata.
| Feltöltő | Cikos Ibolja |
| Az idézet forrása | http://www.italian-poetry.org/ |
|
A föld évszakai (Magyar)
Ha belegondolsz, soha egy fát sem ültettem,
soha nem nemzettem egy gyereket.
Ebben nagyon hasonlítok a tengerre,
magányos, terméketlen.
Sohasem neveltem recés kérgű ciprust,
sem egy lassú és nedves fűzet, sem egy deltaként
elágazó kutyatejet, sem őszibarackot
sem ringlót sem almafát, sem egy rózsaszín
vagy hófehér faágat márciusban,
sem egy ember kölyköt.
Ahogy a hullám veri a partot
anélkül, hogy megtermékenyítené,
nem hagyván mást maga mögött
mint algát és kopott gyökereket,
én is így – nem mondod? – verem
az életet.
Pedig szerettem, a földet,
szerettelek téged.
|
