A mio padre (Olasz)
L’uomo che torna solo A tarda sera dalla vigna Scuote le rape nella vasca Sbuca dal viottolo con la paglia Macchiata di verderame. L’uomo che porta così fresco Terriccio sulle scarpe, odore Di fresca sera nei vestiti Si ferma a una fonte, parla Con un ortolano che sradica i finocchi. È un uomo, un piccolo uomo Ch’io guardo di lontano. È un punto vivo all’orizzonte. Forse la sua pupilla Si accende questa sera Accanto alla peschiera Dove si asciuga la fronte.
Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://www.fondazionesinisgalli.eu |
|
Apámhoz (Magyar)
Egy ember aki csak késő este
Tér haza a szőlőskertből,
Leöblögeti a répát a medencében
Előbukkan a hegyi ösvényen
Rézgálictól foltos szalmakalapjában.
Egy ember aki cipőjére tapadt
Friss földet hoz, ruháiban
Az est friss illatát,
Megáll egy kútnál, beszélget
A zöldségessel ki éppen
Édesköményt szed ki a földből.
Egy ember, egy kicsinyke ember
Kit én csak a távolból szemlélek.
Egy élő pont a láthatáron.
Talán ma este
Felcsillan pupillája
Ott a halastó mellett
Ahol letörli a homlokát.
|