Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Campana, Dino: Vásár este (La sera di fiera Magyar nyelven)

Campana, Dino portréja

Vissza a fordító lapjára

La sera di fiera (Olasz)

Il cuore stasera mi disse: non sai?

La rosabruna incantevole

Dorata da una chioma bionda:

E dagli occhi lucenti e bruni colei che di grazia imperiale

Incantava la rosea

Freschezza dei mattini:

E tu seguivi nell’aria

La fresca incarnazione di un mattutino sogno:

E soleva vagare quando il sogno

E il profumo velavano le stelle

(Che tu amavi guardar dietro i cancelli

Le stelle le pallide notturne):

Che soleva passare silenziosa

E bianca come un volo di colombe

Certo è morta: non sai?

Era la notte

Di fiera della perfida Babele

Salente in fasci verso un cielo affastellato un paradiso di fiamma

In lubrici fischi grotteschi

E tintinnare d’angeliche campanelle

E gridi e voci di prostitute

E pantomime d’Ofelia

Stillate dall’umile pianto delle lampade elettriche

 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

 

Una canzonetta volgaruccia era morta

E mi aveva lasciato il cuore nel dolore

E me ne andavo errando senz’amore

Lasciando il cuore mio di porta in porta:

Con Lei che non è nata eppure è morta

E mi ha lasciato il cuore senz’amore:

Eppure il cuore porta nel dolore:

Lasciando il cuore mio di porta in porta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://it.wikisource.org/wiki/Canti_orfici

Vásár este (Magyar)

Nem ismered? kérdezte szívem este,

az elbűvölő rozsdabarnát,

az aranyfürtű szőke lánykát,

ki barna és fénylő szemével és fenséges királyi bájjal

bűvölte el a hajnal

rózsálló frisseségét:

s te a légben követtél

egy megtestesült hajnalröpke álmot:

akkor szokott kószálni, mikor álom

és pára rejti már az égen

az éji sápadt csillagot, (amit te

a kerítés mögül annyit figyeltél):

lebegve, ki csendesen szokott járni s fehéren

mint galambok repülése

biztos halott: nem ismered?

az álmok Bábel

vásári éje volt ez

és kötegekben szállt az ég felé fel,

s láng-paradicsomként gomolygott

sikamlós furcsa füttyök

s angyali kis harangok csilingelése

és szajhák ordítása

és Ofélia maskarái

villanylámpák szegényes sírásából csepegtek.

 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

 

Meghalt az együgyű, az együgyű dalocska

s itthagyta szívem gyötrő fájdalomban

és szeretet nélkül kószáltam-kóboroltam

ledobva szívemet minden utcasarokra:

Vele, ki nem is élt, s bizony mégis halott ma,

s itthagyta szívemet lángjába holtan

szeretet nélkül, mégis fájdalomban,

ledobva szívemet minden utcasarokra.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap