Montale, Eugenio: Szíria (Siria Magyar nyelven)

Dicevano gli Antichi che la poesia

è scala a Dio.

Forse non è così se mi leggi. Ma il giorno io

lo seppi che ritrovai per te la voce, sciolto

in un gregge di nuvoli e di capre

dirompenti da un greppo a brucar bave

di pruno e di falasco, e i volti scarni della luna

e del sole si fondevano, il motore era guasto

ed una freccia di sangue

su un macigno segnalava

la via di Aleppo.

A régiek mondása szerint a költészet

lépcső, mely Istenhez vezet. Talán nem érzed,

ha engem olvasol. De így van, én tudom már:

hisz hangom általad újra megtaláltam –

láttam: amint bomlott felhő- és kecskenyájak

a sziklafalakról vadul alárobogtak,

s a tüskebokrokon legeltek, egybeolvadt

a hold s a nap ráncokká fonnyadt arca,

a motor hirtelen megállt, s egy szürke szirten

bíbor-vörösen lángoló vér-nyíl jelezte

az aleppói utat.