Ancora dell'inferno (Olasz)
Non ci direte una notte gridando dai megafoni, una notte di zagare, di nascite, d'amori appena cominciati, che l'idrogeno in nome del diritto brucia la terra. Gli animali i boschi fondono nell'Arca della distruzione, il fuoco è un vischio sui crani dei cavalli, negli occhi umani. Poi a noi morti voi morti direte nuove tavole della legge. Nell'antico linguaggio altri segni, profili di pugnali. Balbetterà qualcuno sulle scorie, inventerà tutto ancora o nulla nella sorte uniforme, il mormorio delle correnti, il crepitare della luce. Non la speranza direte voi morti alla nostra morte negli imbuti di fanchiglia bollente, qui nell'inferno. |
Mégegyszer a pokol (Magyar)
Ne szavaljátok nekünk egy éjszaka majd, megafonaitokból üvöltve, - a narancsvirágok, a születő gyermekek és születő szerelmek éjszakáján, hogy a hidrogén a jog nevében égeti, pusztítja a földet. Az állatok, erdők eggyéolvadva zuhannak a rombolás vermeibe, s a tűz az emberi szemekben és a lovak koponyáján úgy lobog majd, mint a fagyöngy. S ti halottak, ti fogjátok adni minékünk, halottaknak, az új törvény-táblákat. Régi szavakkal más jeleket, a gyilkolás, erőszak eszközeit. Valaki dadogni fog az összesült salakon s a közös végzet vagy a mindent sugallja neki, vagy a semmit: a vizek zuhogását, a fény robaját. Ó, nem a reményt hozzátok hírül minekünk halottaknak, ti halottak, a pöfögő iszapörvények tölcséreiben, e lenti pokolban.
|