Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hajnal Éva: Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok

Hajnal Éva portréja

Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok (Magyar)

Kassáknak*

 

Azon a napon megölt minden elsőszülöttet

üldözni kezdte fontos szavaimat

átgyalogolt minden éledező erdőn

minden tisztáson

minden ligeten

szeretőivel kuncogott a falak repedéseiben

felhők árnyékában ömlő hideg esőben

ráncigáló szélben táncolt

kérkedett kövér orgazmusaival mintha a világmindenség ő lenne

mintha csak ő létezne

furcsa idegen mantrákat mormolt

még csak 21 éves volt

amikor majdnem elütötte egy autó

miután csokit lopott az önkiszolgálóban

ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység

akkor költözött be a szavaimba

gyógycukorkát olvasztott minden sebemre

hogy megédesítse a rothadást

hogy elaltassa a valóság kisbabáit

édes kínokról énekelt altatót

mazochista szólamokat dúdolt repedezett kirakatüvegek mögött

boldogság

biztonság

mondta

miközben elindította a tankokat

felégette városaimat

feketébe öltöztette legszebb hegyeimet

csak EGY ösvényt hagyott

egyetlen ösvényt

ahol épp elfér az igazság lábnyoma

ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak

ahol nincs egyéb mint szikrázó csend

csak egy keskeny rést hagyott

ahol a tisztaság ruhátlan énekel

és igazi Istentisztelet fényesíti az időt

de

az ösvényt telehajigálta tüskéivel

a résre vasrácsot tákolt

arra lakatot

közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról

fodrokat varrt a fák csontvázaira

kicsipkézte a rettegés alagútját

levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt

őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait        

t e n t e

b a b a

t e n t e

és táncolt

eszelősen táncolt

egészen elszaggatva aranycipellőimet

szemétre hányva az összes mesét

közben

nem vette észre hogy én HAJNAL ÉVA vagyok

és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.

 

* Kassák [Lajos] [többek között] képverseket is írt, dadaista és konstruktivista alkotásokat, és politikai mesterművét, hosszú versét „A ló meghal a madarak kirepülnek” címen publikálta. Ez a mű tulajdonképpen utazásának önéletrajzi ihletésű megfogalmazása, … ez az utazás földrajzi értelemben Budapestről Párizsba visz, majd vissza Budapestre, és utazás a szó spirituális értelmében is, egy lélektani folyamat, út története a homályos kezdetektől (egy alkoholista apa képe a gyermeke sorsáról) egészen addig a szilárd szerepvállalásáig, ahol már neve és küldetése/elhivatottsága van. A műben Kassák következetesen kisbetűvel ír minden [tulajdon]nevet… Viszont az utolsó előtti sorban a saját neve csupa nagybetűvel jelenik meg, ami mitológiai perspektívákat jelez: „én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.”

 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaHajnal Éva

minimap