Pásztor Béla: Libro lunare 2. Dai canti delle vecchie streghe (Holdaskönyv 2. A vén boszorkányok énekeiből Olasz nyelven)
|
Holdaskönyv 2. A vén boszorkányok énekeiből (Magyar)Weöres Sándor - Pásztor Béla
Ki a völgyben hontalan, annak szirti trónja van. Mint gyönyörű rózsaág, övezi a gonoszság.
Cirpegj, cirpegj, kőhegység. Hajam fáklya, övem jég. Nővéreim póklábat, hült kígyóbőrt próbálnak.
Arany talpam égre néz, szárnyam disznóröfögés, fátylam macskanyávogás, rőt uszályom jajgatás.
Megöltem a föld alatt egy kő-szárnyú madarat. A fák gyökér-ágai nem látják már szállani.
Ha lehetnék mécses-fény, szentek talpát égetném. Ha lehetnék bab-inda, égig nyúlnék kínomba.
|
Libro lunare 2. Dai canti delle vecchie streghe (Olasz)Weöres Sándor – Pásztor Béla
Chi è senzapatria nella valle, possiede un trono sulla rupe. E’ la malvagità che lo circonda come un stupendo ramo di rosa.
Zilla, zilla, montagna di pietra. Capelli son torcia, ghiaccio la cinta. Le mie sorelle stanno provando pelle di serpente e gamba di ragno.
Mio piede d’oro al ciel’ guarda grugnito di maiale è la mia ala, mio velo è miagolio del gatto, mio strascico un lamento rosso.
Avevo ucciso sotto la terra, un uccello dalle ali di pietra. Le radici – rami degli alberi non le vedranno più volare.
Se potessi esser’ luce del lume, ai santi brucerei la pianta del piede. Se potessi esser’ tralcio del fagiolo, nel spasmo protenderei sino al cielo.
|
