Egyirányú (Magyar)
Nem a halál, nem a végállomás,
mi oda vezet, az lehet nehéz.
Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át
cseppenként tölt el a felismerés:
az élők közé nincsen visszaút,
mint testemben a sejtek, szétrohadt,
vagy felrobbant, vagy benőtte a fű,
egyhelyben állni sem tudok sokat.
Először a színek fakulnak el,
mint mikor túl korán sötétedik,
aztán a kontúrok, végül a hang,
az érintés tart csak ki reggelig.
Ha van reggel, ha van feltámadás,
testnek, léleknek hogyha van,
talán megéri méltón menni el.
Még nem ordítok. Még tartom magam. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | K. J. Á. |
|
Irreversibile (Olasz)
Non la morte, non l’ultima stazione,
ciò che conduce là, quello sarà difficile.
Attraverso nella pelle infilato ago e tubicino,
mi riempie, goccia a goccia la rivelazione:
la via di ritorno tra i viventi non esiste,
come le cellule nel mio corpo, s’è putrefatto,
sarà scoppiato, o l’erba l’aveva ricoperto,
anche stare ferma a lungo non ci riesco.
Per primo s’impallidiranno i colori,
come quando si fa buio troppo presto,
in seguito i contorni, infine la voce,
solo il tatto persevera sino al mattino.
Se esiste il mattino, la resurrezione,
se al corpo e all’animo ciò sarà concesso,
forse, val la pena congedarsi degnamente.
Non urlo ancora. Ancora non mi arrendo.
|