Az ítélet napján (Magyar)
Megfagy kürtök torkában
a rikoltás, a félelem ingeiben
verejtékezünk, ellopják arcunkat
tükreinkből, hogy, fekete csákós
bűneink ne találjanak ránk,
betömetett szájak fuldokló
rettenete fölmerül szivárványok
csúcsán: megbicsaklott hitűek
álmaiban, csattan az ostor,
rajtunk, akik hét vármegyét
égettünk porrá virtusból,
fejünkre erneltük sugarastól
a Napot, hasbarugdosott anyáink
ölét parázzsal perzseltük,
csattan az ostor, bicskával
megvérzett ujjak szorulnak
nyakunkra, a csillag-szemű
koponyák is fölmagasodnak bűneinkbe
a.fák gyökerei közül, ahová elástuk őket,
igazak szigorú szavai dulakodnak
halálunkért: ha mertünk bírák lenni,
vádlottak padjáról se szökjünk meg
gyáván, szavak győzelme lesz
koporsószögünk, kürtök torkából
rézízű rikoltás dördül!
|
Giorno del giudizio (Olasz)
Nella gola delle trombe si gela
lo squillo, trasudiamo nella
camicia della paura, dai nostri
specchi rubano i nostri visi, per non
farci trovare dai nostri, nero colbacco
portanti peccati, in cima all’arcobaleno
s’emerge il convulso terrore delle nostre
bocche tappate: nei sogni di coloro che
si dubitano della fede, schiocca la frusta,
su di noi, noi, che per spavalderia, abbiamo
arso in polvere sette contee, sulla
nostra testa abbiamo alzato il Sole con
i suoi raggi, con la brace arsicciato
il grembo preso a calci delle nostri
madri, schiocca la frusta, dita dal coltello
sanguinanti stringono la gola, dalle radici
degli alberi, dove li avevamo sepolti,
s’ergono nei nostri peccati anche i teschi
dagli occhi stellari, le parole severe dei giusti
si baruffano per la nostra morte:
se abbiamo osato esser’ giudici, neppure
dal banco degli imputati possiamo vilmente
fuggire, sarà la vittoria delle parole
il nostro chiodo della bara, dalla gola delle
trombe rimbomba lo strillo al sapor di rame! |
