Szerelem (Magyar)
Lány:
Keserűen jajgatnak a fák is, velem,
Magánnyal-fellobogózott, fekete ruhába öltöztetett
Mátkával; magamra maradtam,
Hol jársz vajon, a tél beszakadt pincéken ül,
Fehér rongyait kirakja maga köré, nyúl-taposta
Ösvények járják a határt fázva, leroskadnak
Eléjük a minden águkkal levegőbe fagyott
Bokrok, szél jön, rázkódnak a sírástól,
Itt állok kegyetlen szél-sikoltásban, szúrós
Hócsillag-esésben, kitépett varjútollak pengenek
A fagyon, itt állok s keserűen siratlak a fákkal;
Fekete csipkeruhás gyűrűs menyasszony.
Fiú:
Megszegett eskü átkának bélyegével homlokomon
Elhagytalak; vállamra a napok tarisznyáját
Akasztottam, piros cipók lapultak benne: álmaim,
Tél van, zúzmarás csőrrel kiáltoznak a madarak,
Kiáltásuk megrázza a fákat: zuhog a hó,
Reszketek a tél szorításában – te tüzesre csókolnál,
Hófúvások kondái járhatatlanná túrják az utakat,
Ám lábat faragok a vágyból, visszamegyek hozzád,
Bekopogok majd vaspálcás ablakodon, izzadtan,
Kitajtékosodva rogyok lábaidhoz, fölemelsz ágyadba,
Csókokkal koszorúzod átokkal-megbélyegzett homlokom:
A fekete csipkeruhád letépem gyűrűs menyasszony! | Feltöltő | Cikos Ibolja |
| Az idézet forrása | http://www.romapage.hu/ |
|
L'amore (Olasz)
La ragazza:
Anche gli alberi si lamentano con me, amaramente,
Con me, sposa vestita di nero e di solitudine
Acconciata, sono rimasta sola, or’ chissà
Dove ti trovi, l’inverno copre le cantine sfondate,
Tutt’intorno espone i suoi stracci bianchi, sentieri
Dai lepri battuti snodano tremanti, davanti a loro
S’accasciano i cespugli con tutti i rami gelati,
Giunge il vento, sono scossi dal pianto,
Sono qui, nell’ululato spietato del vento, nella
Caduta pungente delle stelle di neve, sul gelo
Piume dei corvi strappati tintinnano, sono qui,
E ti compiango amaramente insieme agli alberi;
Io la sposa, con la fede, vestita di pizzo nero.
Il ragazzo:
Ti avevo lasciato con il marchio di una promessa
Tradita sulla fronte, con il tascapane dei giorni appeso
Sulle spalle, con dentro le pagnotelle, i miei sogni:
E’ inverno, gli uccelli gridano con il becco pruinoso,
Il loro grido scuote gli alberi: scroscia la neve, tremo
Nella stretta dell’inverno – tu mi scalderesti con i baci,
Il branco della tormenta rende le strade inpraticabili,
Ma il desiderio mi mette le ali ai piedi, torno da te,
Busso sulla tua finestra reticolata, bagnato, grondando
Sudore stramazzo ai tuoi piedi, mi rialzi nel letto tuo,
Copri di baci la mia fronte marchiata di maledizione:
Sposa con la fede, straccerò il tuo vestito di pizzo nero!
|
