Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gergely Tamás: Janis (Janis Olasz nyelven)

Gergely Tamás portréja

Janis (Magyar)

„Nó belensz”, motyogja Vadmalac. Nem mintha angolból doktorálna, hanem mert szerinte így nagyobb hitele van a szónak. Kifejezni azt akarja, hogy eltűnt az egyensúly az életéből, megszaladt a képzelt fogaskerék.
Nem az övé, hanem a fehér bluesénekesé: Janis Jopliné.
„Heroin”, mormolja. Mármint, hogy herointúladagolás miatt halt meg.
„Eltért a többitől, igazi vadmalac volt”, ez a dicséret maximuma nála. Maga is igyekezett kiválni a többi közül, de mindössze arra futotta, hogy felerősítse a lemezjátszó hangját. Képes napokig hallgatni a sercegő lemezt.
Fél elszakadni a nyájtól. Megértette, hogy az tragédiához vezet. Janis halálát például így érzékeli: egy százemeletes ház legfelső emeletének nyitott ablakában ül, s az építmény váratlan megdől. Mint a pisai torony, ám hirtelen.
Kiszámítja az erőt, mely a mélybe veti, s behunyja a szemét.

 
Stockholmi félpercesek



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zetna.org

Janis (Olasz)

“No belens”, biascica il Cinghialetto. Non è che
volesse dottorarsi in inglese, ma secondo lui così la
parola ha più credibilità. Vorrebbe esprimere, che
l’equilibrio è sparito dalla sua vita, la ruota dentata
immaginaria è sfuggita.
Non la sua, bensì quella della cantante bianca del
blues: Janis Joplin.
“Eroina” biascica. Ossia è morta causa sovradosaggio
di eroina.
“Era diversa da tutti gli altri, vero cinghialotto”, questo
per lui rappresentava il massimo della lode. Lui stesso
cercava di differenziarsi dagli altri, ma non è arrivato
oltre ad alzare la voce del giradischi. E’ capace
ascoltare per tutta la giornata il disco crepitante.
Ha paura di uscire dal gruppo. Ha capito, che ciò
potrebbe condurlo a una tragedia. La morte di
Janis per esempio percepisce così: sta seduto in una
finestra spalancata all’ultimo piano di un edificio di
cento piani, e l’edificio all’improvviso s’inclina.
Come la torre di Pisa, ma all’improvviso.
Calcola la forza, che lo getta nell’abisso e chiude
gli occhi.                           



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap