Rafi Lajos: Nov maj (Új május Szerb nyelven)

Így van szavam szívén a halk,
Zengő imám, ha nem zavar:
Bádogos iparos vagyok,
ám amikor fojtogató
gondolatok vernek pofon;
Nem ez vagyok.

Rég elmerült és önfeledt
eszmémben még felfigyelek.
Mint rossz gyerek, ki csíntalan,
Kit nem zavar a zűrzavar.
Mint az, ki siratásait,
Az énje némaságain fel-felzokog.

Olykor magamra ébredek.
Fölkavarnak a reggelek.
Jajgat a Nap, úgy érezem.
S pihenő csöndje a magánynak reám kiált:
Ember vagyok és nem cigány.

Tako je na srcu moje reči tiha,
Blaga molitva, ako ti ne smeta:
Zanatlija sam, limar,
ali kad me zagušljive
misli šamaraju;
Ja taj nisam.

U odavno potonulom i bezbrižnom
rasuđivanju mom obraćam pažnju još.
Kao zločest dečak, ko je nestašan,
Kome ne smeta darmar.
Kao onaj ko zbog svojih oplakivanja,
Zbog vlastite nemosti koji put zajeca.

Koji put se osvestim.
Uzburkaju me praskozorja.
Tako osaćam da Dan jada.
I blažena tišina samoće me doziva:
Čovek sam a ne Cigančina.