A relatív város (Magyar)
Olyan e város, mint egy földhöz vert
játék.
Megfordíthatatlan múltja lejárt.
Csak a kövek beszélnek róla.
Sosem tudom, mi hiányzik belőle.
Tény és megállapítás között gyalogolok
benne, mint mindig.
Mintha mindenik ember munkába
siető harangozó volna, s hóna alól
elejt egy tányért.
A pogány sorsra haragszom így:
miért kellett szerelmem szeme alá
ráncokat rakni?
Hörpintem a gyász zamatát s nézem
a messzi Napot:
két kézzel törli a füst. |
La città relativa (Olasz)
Questa cittá mi sembra un giocattolo,
gettato a terra.
Il suo passato irreversibile è scaduto.
Di lei, parlano solo le pietre.
Non so mai, cos’è che le manca.
Come sempre, la attraverso a piedi
tra il fatto e la costatazione.
Come se ogni uomo che al lavoro s’appresta,
fosse un campanaro affrettato e facesse cadere
un piatto da sotto le ascelle.
Ce l’ho con questo destino crudele,
perché ha dovuto disegnare delle rughe
sotto gli occhi della mia amata?
Sorseggio l’aroma del lutto
e guardo il lontano Sole:
con due mani lo terge il fumo. |
