Cseke Gábor: Plačna-šerna Marija (Síró-kacsintó Mária Szerb nyelven)

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:
sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.

Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér
előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.

Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni
könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,

nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott
jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.

Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett
huncut fény szikráját lobbantotta felém:

míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,
cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.

Egy korzón forgolódtam gondolatban,
hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,

ámde hiába – valahány arcban
én csak egyet láttam kacsintani: Őt.

Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,
hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,

a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,
én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,

amint életet kínál éhező fiának,
kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,

kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:
sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!

Csíkszereda, 2015. szeptember 27.

A Koholt mesék című, készülő versciklusból.

Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:
plače Sveta Devica dok deteta hrani.
 
Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije
sustiže sudba, ko može neka sa spasi.
 
Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,
ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,
 
nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,
samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.
 
Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge
prema meni vragolastu iskru svetla bacila:
 
dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,
krasna pojava na mene saučesnički namignula.
 
U mislima, gde su lepojke vrvele,
na nekom šetalištu se kretao,
 
ali zalud – u svakom licu
samo jedan mig video: Njeno.
 
Od onda bilo kako mi je život prolazio,
verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,
 
legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,
a samo jedna živahna majka mi je u sećanju
 
kako na grudima prozirnu, mekanu
svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,
 
njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:
milost deliš smešeći-plačući!
 
Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.
 
Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.