Sumonyi Zoltán: A hét napjai

Ha kedd, ha péntek, mindegy, úgyse látlak,

S mindegy, ha délelőtt csütörtökön, –

  Mint hétfő, szerda, szombat – vízözön

Előtti korszakunkban – s a vasárnap!

Egyformán hosszú már a kedd, a péntek,

Csütörtök, – délelőtt vagy délután.

  Hosszú? Nem is. Csak van. Örök hétvégék

Követik egymást, mert nap nap után

  Nem látlak, nem beszélünk, föl se hívlak,

Csak fölhívhatnálak még, s mormolom

  Hogy kedd, csütörtök, péntek, – s szerda, hétfő...

Mert addig, míg tudom, hogy hol s mikor vagy,

Hogy fölhívhatlak, – addig nem tudom

Elhinni sem, hogy ez a csend a végső.