Vajda János: Vinte anos depois (Húsz év múlva Portugál nyelven)
|
Húsz év múlva (Magyar)(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül - Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen…
|
Vinte anos depois (Portugál)(No álbum de Gina)
Qual gelo nos picos do Monte Branco, que não dana nem sol, nem sequer vento, não arde meu coração, em descanso; não vivo da paixão novo tormento.
Miríades de estrelas ao redor de mim brilham, à porfia, coquetes, sobre mim lançam raios; mas nem por isso de novo quem eu sou derrete.
Às vezes, na silente madrugada, acordando, sozinho, se define, no lago fantástico da passada juventude, tua imagem de cisne.
E, então, meu coração doura já, como, nas longas noites de Inverno, quando sol nascente rompe acolá, no Monte Branco essa neve eterna.
|
||||||||
