Balla Zsófia: U zemlji plovi (Úszik a földben Szerb nyelven)

Úszik a földben egy ember.
Hullámot vetnek a dombok.
Tűrődnek fogatlan szájjal.
Karja forog a göröngyben.
Kidugja arcát a napra,
levegőt vesz s néz ki, meredten.
Ázalék, alga, gyökerek,
bogarak, giliszták akadnak
lábaiba, keze csupa sár, csupa föld,
nagy levegőt vesz, kifújja.
Amíg a tájék tart, mint a hajó
halad a célja felé. Csak úgy
repül a fölcsapott göröngy, fű.
Úszik, úszik az ember,
elhivatottan.
Az égből falapáttal
szórják a földet, nézik.

Jedan čovek u zemlji plovi.
Brežuljci talasaju.
Bezubnim ustima se boraju.
Ruka mu se u grudvama vrti.
Lice na sunce ističe
uzdahne i gleda, ukočeno.
Noge mu gnojivo, alge,
korenje, insekte, gliste
dotiču, ruka blatnjava, kaljava,
duboko uzdahne, izduva.
Dok traje predeo, kao lađa
prema cilju se kreće. Lete
zbačene grude zemlje, trava.
Čovek plovi, plovi,
pozvano.
Sa neba drvenom lopatom
bacaju zemlju, promatraju ga.