A bak jegye (Magyar)
Mamácska,
itt ülök, nézd,
Bak-jelben földre kötve
nedves rostos hidegben,
s napot szívok magamba,
hogy versben átevezzek
hozzád, Halak jegyébe.
Közelebb ez a két jegy,
mint mi, kiket a bolygó
szándékok szertelöknek.
De mégis vonsz magadhoz,
s én távol arra várok,
hogy egymáshoz ütődve
újra erőre kapjunk.
Állj pályánk metszetében
s szólíts a régi néven,
a másnak ismeretlen
szavakkal. Erre várok.
Csak te tudsz megtalálni.
Téged csak én kereslek.
Versem, nyitott kalitkám
madárnyelvét te érted,
e locska fecskehangot.
Mondd, vessem el felét?
Fenét.
No nézd, mi szépen
kapaszkodunk meg egy kis
cinkoska nevetésben.
Megjössz a hallomással.
Vártam, már régen várom:
tedd a fejemre foltos,
nyárfaüveg kezed,
ötágú koronámat. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://lyrikline.org |
|
Das zeichen des steinbocks (Német)
Mamachen,
sieh, ich sitze hier,
als Steinbock erdgebunden
in filzig feuchter Kälte
und sauge Sonnenwärme,
um in der Fische Zeichen
im Vers zu dir zu segeln.
Näher die beiden Zeichen,
als wir, die wankelmütig
uns voneinander stoßen.
Du ziehst mich trotzdem an dich,
ich warte in der Ferne,
daß wir uns sanft berührend
erneute Kraft verspüren.
Steh du in meiner Bahn und
rufe mich beim alten, nur
dir bekannten Namen. Nichts
anderes wünsche ich mir. Nur du
vermagst mich zu finden, nur
ich suche dich, ganz allein
Du sprichst die Sprache meiner
Dichtung, des offnen Käfigs,
mein flottes Schwalbenzwitschern,
Sag, muss die Hälfte weg?
Mitnichten.
Sieh nur, wie wir
Komplizen uns festhalten
an einem feinen Lachen.
Du kommst mit Hörensagen,
worauf ich lang gewartet:
leg deine Ulmenhand mir
die fünfzackige Krone,
fleckig und zart, aufs Haupt.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://lyrikline.org |
|