Szilágyi Domokos: Senka smrti 1. (Halál árnyéka 1. Szerb nyelven)

Rekviem

1

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész
vonító vonatok vonszolják vérző testemet
     vérző testünket
     országok vérző testén át
nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

- - - - - - - - - - - - - - - -

hova tűntél méh-zümmögésű gyermekkor
     napfény
     hullám-csobogás
          mind megszöktetek
lepkék akik illatos rést hasítottatok a sugaras levegőbe
     a szem is alig tudott utolérni benneteket
kövek akik nem ütöttek senkit
madarak akik nem szállottak hullák szemére
almák csorduló pirosa
éretlen egres fanyar zöldje
sár amely körülölelte a bokát és simogatta és csókolta
nyári utcák szállongó pora
                    - nagy szürke szomorú madár -
lombok hajkoronája hajbókolt hajnalonta
barackok aranya csilingelt mint csikó nyakában a csengő

szilvák kékje feleselt derűsen az égbolt kék derűjével
s az emberke aki mindezt magába szívta hogy emberként is érezze ízét

- - - - - - - - - - - - - - - - 

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált
százötven senki akit vár a csattogó fogú ismeretlen
százötven tikkadt torok
százötven kiszáradt gyomor
százötven őrültté borzolt idegrendszer
százötven szomjas tüdő mely öklendezi a rab levegőt
százötven elaszott hát amelyre sziszegve vár a korbács
százötven eltompult barkó amelynek kibányászták már az ólmot
százötven agyú borzadály

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész
vonító vonatok vonszolják vérző testemet
     vérző testünket
     országok vérző testén át
nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált
százötven fogoly féreg akit egy csizma eltapos
százötven fogoly féreg
és százezer
és millió
millió - - - - - -

Rekvijem

1

Poput testere drvo cičeći seku tračnice krvareće mišiće država
krvareće telo mi zavijajući tegle vozovi    
     naša krvareća tela
     preko krvarećih tela država
osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih

- - - - - - - - - - - - - -

brujanjem pčela ispunjeno detinjstvo gde si netao
     zraci sunca
     pljusak vode
          svi ste pobegli
leptiri koji su mirišljavu pukotinu parali u prozračan vazduh
     i oko vas je jedva mogao sustići
stene koje nikog nisu udarale
ptice koje na oči leševa nisu sletele
sočno crvenilo jabuka
oporo zeleno nezrelog ogrozda
blato što članak grlio i milovao i ljubio
lebdeća prašina letnjih ulica
                    - velika siva tužna ptica -
zorom ljubljene krune bujnih krošnji
zlato kajsija kao praporac na vratu ždrebca odjekivale

plavet šljiva veselo dovikivao s plavom vedrinom nebeskog svoda
i čovek ko je sve to udisao da bi se ukus kao čovek osećao

- - - - - - - - - - - - - - -

osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih
stopedeset nikova koji škljocavim zubima čekaju nepoznato
stopedeset iznemoglih grla
stopedeset isušenih želudaca
stopedeset do ludila dovedenih živčanih sistema
stopedeset žednih pluća koji robovski vazduh bljuju
stopedeset žgoljavih leđa koje kandžija sikteći čeka
stopedeset otupljenih zalistaka za koje su već olovo iskopali
stopedeset umnih užasa

Poput testere drvo cičeći seku tračnice krvareće mišiće država
krvareće telo mi zavijajući tegle vozovi    
     naša krvareća tela
     preko krvarećih tela država
osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih
stopedeset zatočenog crva koje čizma zgazi
stopedeset zatočenog crva
i stohiljade
i milijone
milijone - - - - - -