Egyszerű vers a kegyelemről (Magyar)
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyi beszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyi beszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.
1934 |
Poesia semplice sulla grazia (Olasz)
Tentai dei miracoli:
alettavo la gente
con l’oro e argento,
per farli venire da me!
Invano, invano,
non volevano l’oro,
non volevano l’argento,
non sono venuti da me.
Dissi al giorno dieci
discorsi del monte,
parole stupende,
parole fascinose,
invano, invano;
i discorsi del monte,
l’orecchio non l’ascoltava,
il cuore non lo gradiva!
Volevo anche fare
un fuoco nel bosco:
per scaldare la lepre
per scaldare il capriolo, -
invano, invano!
Si spense la fiammetta,
e il fuoco nel bosco
a bruciar’ non voleva.
…un giorno gli uomini,
si radunarono da soli,
le mie parole sciocche,
li fece singhiozzare,
a guardar non c’è bisogno
il fuoco da solo s’acceso,-
dietro di me c’è il Signore!
1934
|
