Ladányi Mihály: Utánad kószálok

Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este

és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak

arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.

Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,

esetlenül és remélnytelenül várnak Rád.

Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,

de aztán újra csak egész este követek valakit

aki a sarkon visszapillant

és újra látom nem Te vagy.

Ma is a másik utcában ring a szoknyád

és én meggyújtva villanyom

sokáig nézem az alvó lányt

aki feljött este

hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek

mert ismerős, ahogy hajába túr a szél

és feketén széjjelteríti vállain

Az álmaim.