Millstein (Magyar)
A túlságosan hallgatag,
önérzetes visszafogottság.
Bajtársainak egy balgatag.
Annak, aki lát:
sejtelmes világ.
Rejtőzködő borongás,
visszafogott ragyogás.
Zöld szemében
egyszervolt házak állnak,
kiolthatatlan,
élénk otthoni tájak.
Átnézne a monoton órákon
mint egy újabb rémálmon
– kötéltáncos billenő világon
Éjjel, álmában többeket zavar
összevissza beszél,
egy ismeretlen, holt nyelven szaval.
Teleholdkor az ágyából felkel,
és elindul csukott szemmel
megküzdeni a valós rémekkel.
Nappal szinte senkihez se szól.
Csak a Diákkal beszél olykor.
Készül elmondani neki,
hogy az Ádám név földet jelent.
Földet, mely elporlad,
elsüllyed, és újra megjelen.
| Feltöltő | Cikos Ibolja |
| Kiadó | Erdélyi Híradó Kiadó |
| Az idézet forrása | Egy század arcai |
| Megjelenés ideje | 2017 |
|
Millstein (Olasz)
È il troppo taciturno,
rispettoso autocontrollo.
Per i suoi compagni è uno stolto.
Per colui, che vede:
un mondo inquietante.
Melanconia celata,
brillantezza trattenuta.
Nei suoi occhi verdi
le case d’un tempo,
inestinguibili
gai paesaggi di casa.
Guardare oltre le ore ripetitive,
come se fosse un incubo nuovo
- funambolo sul mondo ribaltante.
Di notte, nel sonno, disturba molti
parla a vanvera,
recita in una sconosciuta lingua morta.
Quando c’è la luna piena si alza dal letto,
e s’avvia con gli occhi chiusi
a combattere i spettri veri.
Di giorno quasi a nessuno rivolge la parola.
Solo col Diák parla qualche rara volta.
Si prepara per raccontargli,
che il nome Adamo vuol dire terra.
Terra, che si disintegra,
s’affonda, e ricompare di nuovo.
|
