Nádasdy Ádám: Cimitero ebreo (Zsidótemetõ Olasz nyelven)

Most leszállni, és nincs tovább. Bemenni.
Kavics. Kalap. Betűk. Nevetséges nevek.
Zsúfoltság, még a túlvilágon is
egymás segge lyukába bújva élnek.
Élnek. Megöntözöm a reszketeg
virágot, beültette valaki,
idétlenül. Kijárhat még ide?
A szomszédra ülök. Legközelebb
szélesebb karimájú kalapot
hozok, látod, a napfényt most se bírom,
és sosincs nálam elég zsebkendő,
tudom, tudom, tudom, tudom, tudom.
Mit hittél, bazmeg, hogy megjavulok?

Scendere ora, è finita. Entrare.
Ghiaia. Cappello. Lettere. Nomi ridicoli.
Affollamento, vivono perfino nell’aldilà  
nel buco del culo l’uno all’altro.
Vivono. Innaffio il fiore tremolante,
piantato maldestramente da qualcuno.
Chi altro frequenta questo luogo?
Mi siedo sul vicino. Prossima volta vengo
con un cappello a falda più larga, vedi,
la luce del sol non sopporto neppure ora,
e non ho mai con me abbastanza fazzoletti,
lo so, lo so, lo so, lo so, lo so.
E che cazzo, cosa credevi, che sarei diventato migliore?