Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Radnóti Miklós: Ich kann es nicht wissen (Nem tudhatom… Német nyelven)

Radnóti Miklós portréja

Nem tudhatom… (Magyar)

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Ich kann es nicht wissen (Német)

Ich kann es nicht wissen was bedeutet dieses Landschaft für Anderen.
Es ist mein, - von Flammen umarmtes- Geburtsheimat.
die Welt meiner vergangenen Kindheit.
Von ihm bin ich geboren wie schwacher Zweig vom Baumstamm.
und hoffe, mein Körper wird bald auch in dies' Erde versinken.
Ich bin hier zu Hause.
Und wenn machmal zu meinen Füssen ein Busch kniet,
ich kenne seinen Namen und seine Blüten.
Ich weiss wohin und welche gehen auf die Strasse.
und ich weiss was kann bedeuten bei einer Sommerdämmerung,
das rote Leiden was vom Hauswände rinnt.
Wer mit Maschiene überfliegt
für sie ist dieser Landschaft eine (Land)Karte.
Der wiess nicht wo hier Vörösmarty Mihály (Dichter 1800-1855) einst lebte.
Was versteckt diese Karte für sie?
Fabrik und wilde Kaserne,
aber für mich Heuschrecke, Oxe, Turm und zutraulicher Weiler.
Der sieht durch das Fernglas Fabriken und Felder,
aber ich, den Arbeiter auch, wer für siene Arbeit zittert,
Wald, Obstgarten mit Pfiffe, Trauben und Gräber,
zwischen Gräber Mütterchen wer leise weint.
und was von oben Eisenbahn oder Betrieb zu zerstören,
es ist ein Schrankwartshaus und er winkelt
mit roter Flagge in der Hand und viele Kinder um ihm herum
und im Fabrikhof ein Hund sich faulenzt.
und dort ist der Park, dei Fusstritte von alten Lieben,
der geschmack der Küsse in meinem Mund sind Honig und Heidelbeere
und in die Schule gehend am Rand des Fussgangs
um nicht dranzukommen trat ich auf einen Stein.
Und hier ist dieser Stein, aber von Oben ist es auch nicht sichtbar.
es gibt kein Instrument womit man es zeigen kann.

Doch sind wir Verbrecher, wie andere Völker
und wir wissen worin, wann und wo wir uns versündigten
aber es leben hier Arbeiter, und auch Dichter ohne Sünden und Seuglinge in denen bald Geist wächst
es leuchtet in denen, bewahren es, versteckt in dunklen Kellern
solange bis nicht das Zeichen auf unser Heimat vom Finger des Friedens wieder geschrieben wird
und auf unsere verbissenes Wort sie werden bald mit frischen Wörter antworten.

Bedecke uns mit deiner großen Flügel wachsamen Nachthimmel.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap