Juhász Gyula: Igra zvona (Harangjáték Horvát nyelven)

A pillanat,
Mint temetőben a gyík, úgy szalad.

A percek,
Mint sivatagban a homok, peregnek.

Az órák,
Mint vándorok, az útat egyre rójják.

A napok
Mennek, mint körmenetben a papok.

Az élet
Elmúlik, mint felhői a nagy égnek.

Az örökkévalóság
Hullatja szirmait, miként a rózsák.

De gyakran
Ott van a tovatűnő pillanatban.

Trenutak
ko gušter na groblju sklizne niz oblutak.

Minute
ko pijesak u pustinji sve trepere, žute.

Sve ure
ko lutalice drum rujući žure.

Svi dani
idu ko popovi zgureni, predani.

Naš život
prolazi ko oblaci što lutaju uza svod.

A vječnost,
kao ruže pelud, siplje svoju tečnost,

al često
u trenu jednom nađe svoje mjesto.