Szabó Lőrinc: Pace separata (Különbéke Olasz nyelven)
Különbéke (Magyar)Ördögöt angyal, a gonoszokat Gyűlöltem előbb, a gazdagokat; Aztán mindenkit. Megútáltam és Megvetettem az embert, az egész Földi förtelmet, s álmot, hiteket, Igazságot, a hiú képzelet Szépelgéseit, a bérenc agyat, A bölcs s buta magyarázatokat, Tömeget, egyént. Aztán az idő És a közöny, a fertőtlenitő, Lefojtotta öngyilkos lázamat: Harminchárom évnyi tapasztalat Után mint vigasztalan harcteret Jártam a mocskos, leprás életet: Különbékém, keserű remete, Vállat vont és dolgozott: semmi se Vonzotta már, csak a kivételek És - mint végső remény - a gyermekek.
|
Pace separata (Olasz)Odiai dapprima come angelo il male, Odiai dapprima qual demone i ricchi; In seguito odiai tutti. Detestai Ed aborrii l'umanità, l'intera Meschinità di questa terra, sogno, Fede e giustizia, affettate mossette Di fatuo orgoglio, il venale intelletto, Le dissennate e prudenti ragioni, La folla e l'individuo. Ma poi il tempo E l'indolenza, i guaritori eterni, La mia febbre suicida debellarono; Dopo trentatré anni d'esperienza, Qual campo desolato di battaglia, Vissi la vita lurida e lebbrosa: La separata mia pace, eremita Amaro, alzò le spalle e lavorò. Ormai solo l'attrassero i ritiri, Ed i bambini, l'eterna speranza.
|