Jász Attila: (senka) ((árnyék) Szerb nyelven)

Magam mögött húzom
az árnyékom, súrlódik
az aszfalton, noha suhan-
nia kéne, el ne kopjon

még idő előtt, el ne szakad-
jon a szerelmes viszony,
ami összeköt a lenti és a
fenti világgal, amíg, amíg

csak lehet.

Svoju senku iza sebe
vučem, na trotoaru se
trti, iako bi kliziti tre-
bala, da se pre vremena
 
ne ovešta, da se odnos za-
ljubljenosti ne pokida,
što me sa donjim i gornjim
svetom spaja, dotle, dotle
 
god je moguće.