Kukorelly Endre: En örtagård (Egy gyógynövény-kert Svéd nyelven)
|
Egy gyógynövény-kert (Magyar)
Amikor a kert valahány aprócska
zugában villogva elöl, vagy a mély árnyékban hátramaradt minden szabad kis virágfejet ingatni kezd a szél, és valamennyi megbújó szálacskát és levelet, a lebegőt, a lehullót s a földet is, a köveket meg a kövön szétnyíló vörös vagy sárga, bordó, mézszínű gyümölcseit a kertnek, a kibújó, kibukó, kemény, nedves, lassan csak fakult barnára száradó magvakat, a sehová araszoló, sehová futkározó ijesztő égi-földi, vad és ijedt berregő szerkezeteket, játékszoba- lepedőnyi eltépett szárnyat, levált lábacskát, finom, olajkék páncélok roppanását, a csorgó, még áttetszőn csillogó, halk-éles-fájdalmasan szakadó, s az épphogy, csak épp az imént széjjelnyomott puha testeket is: ha egyetlen csak tejszín- és zölden csillogó elvált hajszálnyi erecskét ingatni kezd a szél, és ezt az igyekvő és elszáradó, elkorhadt, széthullt, már porlani kész mérhetetlen felszínt valami lélek párája futja pedig be. Ő felfele néz, a szélben a pára kicsit fölszáll, hogy megint lecsapódjon. Az egész kert figyel, fölfelé. Csak fölfelé figyelt. De lefelé tekintettek rá. |
En örtagård (Svéd)När i trädgårdens alla vrår, de framme i ljuset eller de som ligger mörkt och skuggigt, alla fria blomknoppar börjar vagga i vinden och alla dolda strån och blad, de som hänger kvar, de som har fallit men också jorden och stenarna och de på stenarna utslagna röda eller gula, vinröda, honungsfärgade små benen, ljudet från fina oljeskimrande pansar uttorkade, sönderfallna, bortvittrade,
|
