Kovács András Ferenc: Torso - 1992 (Torzó - 1992 Angol nyelven)
Torzó - 1992 (Magyar)
Sormetszetekkel sebzett,
összeszabdalt minden - mihez nyúlsz: mindjárt szétesik, alighogy érint: kezdetébe hull, mert gondolatban máris vagdalod, arányítod, beméred, fölszeled tervezgetvén: egész a szerkezet még, s a glóbusz is, hisz délkörök hasítják, egész, egész, egész a lét s magad, míg két cezúra bármit összefércel - te vágóhidak geométere! De szét világ, szét vers, szét semmiségek - vakon ragyognak rád a varratok, s te hentesülvén szentesülsz, de ráng, elráng a verssé mészárolt világ, még meg-megrándul vergődőn a mondat: torkodban érzed tördelt tagjait, no vedd és edd - nem válthat az se meg. Mert üdvösséged nálad éhesebb, s mohóbb a nyelv, ha mindiget, sohát forgat: térségeket tép szét a szó, karácsonyt, szöszke kislányhangokat, míg angyalhajban babrálhat kezed - úgy simogasd meg, mintha nem te volnál. úgy simogasd meg, mintha tán nem élnél, úgy ahogy élsz, világot szaggatón, akár a légszomj, mely töri, zúzza, ledönti az Éden kristálytornyait tüdődben. |
Torso - 1992 (Angol)
Wounded by caesuras,
everything lacerated – whatever you touch: disintegrates, at your touch: crumbles to its elements, in your mind you’ve long since hacked, measured, weighed and sliced it up, reflecting: the organism remains whole, as does the globe since meridians cleave it, whole, whole, whole is existence and yourself, while two caesuras will stitch up anything – you geometer of the abattoir! World asunder, verse asunder, bits asunder the stitchings beam blandly back at you while you sanctify fratricide, but the spasms, the spasms of a world minced into verse, the sentence still writhes and jerks and twitches: you feel its broken members in your throat, so take it and eat it – it holds no redemption for you. For your salvation is hungrier than you, and the tongue more avid when poking about forevers and nevers: the word tears regions up, christmases and blonde little girl voices, while your hand fumbles around in tinsel – stroke it as if it were not you, stroke it as if you weren’t alive, stroke it as you live, hacking up the world, just like a gag pounding, crushing, collapsing the crystal towers of Eden in your lungs. |